Nem szabad kihagyni ezt az Adam Elliot által konstruált filmvilágot. No nem azért, mert boldogságmámorban fogunk úszni a végére. Éppen ellenkezőleg, a barnás-feketés vizuális élmény már a legelején leteszi névjegyét, és kissé frusztráló érzéseket kelt, ami akár önvizsgálatra is ébreszt. Az első néhány snitt tehát azonnal lehoz az életről, ám nagyon gyorsan hozzá is lehet szokni.
Adam Elliot mindenben törekedett a minőségre. A karakterek felépítése, a szövegkönyv, a cselekményszál és a didaktikusságot kerülő, többrétegű mondanivaló az, amiért bátran ajánlom ezt az animációs felnőtt mesét, ehhez azonban ki kell nyitni a szívünket. Egyértelmű utalások mellett bőven találkozhatunk társadalomkritikával – ez talán egy erős szó, hiszen kellő humorral oldja a sajátos és láthatóan belsővé tett megéléseket a világról. Tehát az alkotói világnézet is formát ölt ebben a kissé depresszív csigavilágban.
Mit kezdjünk a traumáinkkal, és hogyan éljünk a csigaházunkban cipelt terheinkkel? Ez az egyik réteg a mesében, amiről akár órákat is lehetne beszélni, bár nagyon nehéz a játékidő végén megszólalni is. Belőlem csak egy 'huhh' jött ki a végén. Szándékosnak érződik a tökéletességre való törekvéssel szembeni küzdelem is. Ez pedig a vizuális réteg, hiszen az egész képi világ kerüli a szépséget mint vizuális élményt. Inkább a tökéletlenséggel teremti meg azt. Súlyos társadalmi probléma a magány kérdése, ami központi témaként funkcionál, és igazán értékes tudással gazdagodhatunk. Nagyon sokat lehetne még írni, amit most csak azért nem teszek, mert ezt a mesét látni kell.
78 Egy csiga emlékiratai (2024)
Az 1970-es évek Ausztráliájában játszódó történetben Grace és ikertestvére, Gilbert nehéz életet élnek, miután édesanyjukat szülés közben elvesztették. Apjuk, Percy, egy... több»
Szereplők: Eric Bana, Sarah Snook, Jacki Weaver, Kodi Smit-McPhee, Dominique Pinon
