Egyszer majd kapunk egy rétegelt, logikus, mesterséges intelligenciát okosan bemutató filmet, de erre még várnunk kell. A Companion mindenképp a Megan-féle „AI rossz” filmek fölött áll, ám tartalmilag túl butított, és a történeti lyukak halmaza túl sok kérdést vet fel ahhoz, hogy hihető legyen a toxikus kapcsolatokról szóló metaforája. Egyszer mindenképp szórakoztató, de a vége főcím után csak a kiaknázatlan lehetőségeiről beszélgettünk.
A történet a Boysból ismert Hughie-val (a csávónak konkrétan ugyanaz a karaktere a filmjei nagy részében) és barátnőjével, Irisszal kezdődik, akik barátaikkal egy menő, vidéki házban találkoznak. Amikor Iris egyszer csak megöli a gazdag tulajdonost, elszabadul a pokol. A film jó pár kisebb meglepetést dob nekünk a karakterek identitásával kapcsolatosan. Lényeg a lényeg, nem mindenki ember a csapatban, és ez rengeteg párkapcsolattal összefüggő problémára vezethető vissza.
A film elég direkten az abuzív és manipulatív párok viselkedését mutatja be. Egyszerű és kiszámítható üzenetét egy kicsit sem leplezve tolja az arcunkba mondókáját, miközben borzasztó képet fest minden emberi interakcióról, redukálva a szerelmet és a közös életet csupán az étkezésre és nemiségre, mintha a Maslow-piramis másból nem is állna. Sajnos, ez a kép talán egy Black Mirror epizódhoz elég, egy teljes filmhez kevés, és a rendező nem annyira próbálta meg jobban feltárni a robot-ember dilemmákat. Jó lett volna alternatív kapcsolati típusokat látni, hisz tudjuk, hogy virtuális Társak pont azért populárisak, mert mindig meghallgatják az ember problémáit, és érzelmi segítséget adnak bármilyen élethelyzetben. Sokan még a chat GPT-t vagy Amandát is emberként kezelik, és valós érzelmeket projektálnak rájuk, pedig egyiket sem lehet ágyba vinni. Viszonyunk mindenféle AI felülettel iszonyúan komplex, és úgy érzem, a film nem nagyon akart ilyesmi értekezésbe bocsátkozni.
Helyette a tipikus szuper okos, hiba nélküli, gyilkolós robotokat kapunk. Ez felszínesen szórakoztató és izgalmas, ha túltesszük magunkat a milliónyi narratív problémán és hihetetlen szituációkon. Egy ponton egy seriff megállítja a talpig véres főhősünket, majd úgy kezd beszélni vele, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hogy a jelenet humora működjön. A legtöbb ember szinte minden jelenetben totál idióta módon viselkedik, mintha semmilyen technológiai tudásuk sem lenne. A gond, hogy a film több rövidebb ponton igenis megpróbálta feszegetni az emberi kapcsolatokat és azok hazugságait, csak ez nem annyira működik a film vérengzős részével.
Félszeg film ez, mely közel volt valami nagyon érdekeshez, de helyette csak egy újabb felejthető robotos film maradt, melynek tanulsága az, hogy lehet, majd több biztonsági funkciót kéne az emberszabású robotjainkba tenni.
77 Társ (2025)
Az idők változnak, és a szerelmi történetek is. Ebben a filmben egy fiatal párokból álló csoport gyűlik össze egy pihentető hétvégére az egyikük otthonában. Ám ahogy telnek... több»
Szereplők: Jack Quaid, Rupert Friend, Sophie Thatcher, Lukas Gage, Harvey Guillen
