Philip Kaufman filmje a második adaptációja Jack Finney 1955-ben írt, The Body Snatchers című regényének. Már az indítás is hihetetlenül érdekes és formabontó. Egy kifejezetten kopár, teljesen kipusztult, halott bolygón járunk, ahonnan valamilyen fátyolszerű, teljesen áttetsző spórák indulnak útnak a napszél segítségével az űr feketeségén át Földünk felé. Új életre vágynak, és nem éppen békés szándékkal jönnek.
A lények éppen San Franciscóba vetődnek, ahol is tökéletesen lemásolva a földi virágokat, azoknak a látszatát keltve teljesen beleolvadnak újonnan elfoglalt környezetükbe. Majd látjuk, hogy Elizabeth Driscoll, a San Franciscó-i közegészségügyi hivatal laboratóriumi tudósa (Brooke Adams) haza is visz egyet a virágokból, mire azok még aznap este teljesen bekebelezik a férjét.
Férje, Geoffrey (Art Hindle) reggelre teljesen "átváltozik", rideg, nyers és kifejezetten tartózkodó. A nő ezt átbeszéli egyik kedvenc kollégájával és jó barátjával, Matthew Bennell-lel, a cég közegészségügyi ellenőrével (Donald Sutherland), mert teljesen megijeszti Geoffrey szinte nem emberi viselkedése. Matthew azt tanácsolja Elizabeth-nek, hogy keresse fel barátját, egy bizonyos David Kibner pszichiátert (Leonard Nimoy), aki épp egy nyilvános könyvbemutatót tart. Ám odafelé autózva egy hisztérikusan viselkedő, kissé őrültnek tűnő férfi figyelmezteti őket a veszélyre, de mire magukhoz térnének, a tömeg hangos ordításoktól kísérve üldözőbe veszi.
Majd a zavartnak látszó férfit nemsokára elgázolják, ám a balesetet az érzelemmentes nézőközönség figyeli immár teljesen szótlanul. De Kibner teljesen megnyugtatja Elizabeth-et, ám egy másik nő is ugyanilyen problémáról számol be hőseinknek. Matthew igen jó barátja, a híres, ámde nagyon különc író, Jack Bellicec (Jeff Goldblum) Matthew segítségét kéri egy nagyon furcsa dologban: feleségével, Nancyvel (Veronica Cartwright) közösen üzemeltetett iszapfürdőjükben egy felnőtt ember nagyságú, irtózatosan ocsmány, embriószerű testet találtak, ami valamilyen módon Jackre hasonlít.
Matthew éppen figyelmeztetni akarja Elizabeth-et, de a nő addigra már otthonában is talál egy saját magára kifejezetten hasonlító, félig már kifejtett "gubószerű" lényt. Matthew megszökteti a házból a nőt, és azonnal hívja a rendőrséget, de mire a zsaruk kiérnek, a "gubók" már eltűntek.
A film egy kegyetlen paranoiafilm, ami nem kíméli a nézőjét, hanem egyből megmarkolja, és el sem engedi, míg a rettenet le nem zárul... A Michael Chapman által "gyártott" képsorokban tökéletesen nyomon követhető a félelem az "újtól", és a "megszállás" egy új formáját mutatja be, könyörtelenül nyers, félelmetes koncepcióval megerősítve... Ami még számomra külön félelmetes volt, az a "spóralények" vérfagyasztó jelzése, őrjítő sikolya (zseniális hangeffekt), de mondhatjuk azt is (és először én sem vettem észre), hogy már a film elején is hallható volt, csak akkor még észrevétlenül beleolvadt a nagyváros kaotikus zajaiba.
Erre tényleg nem vagyunk felkészülve. És ahogy látjuk, a világ sem igazán. Denny Zeitlin zenei kompozíciója pedig még rá is erősít erre az érzésre. Végül is hová lehetne még fokozni minden idők egyik legfélelmetesebb és legelborzasztóbb befejezésének szinte kozmikus rettenetét, ahogy a kép hirtelen elsötétül, amikor az őt vevő kamera minden reményünkkel együtt szertefoszlik Donald Sutherland artikulátlanul üvöltő szájában, ami a remény utolsó szikráját is elveszi tőlünk.
Nincs menekvés, és nincs bocsánat. Mindenkinek meg kell fizetnie. Egy igazi klasszikus és kultfilm. Megnézése az ínyenceknek kötelező jellegű.
66 Testrablók támadása (1978)
A Testrablók támadása című sci-fiben Matthew Bennell meglepetéssel észleli, hogy barátai furcsán kezdenek el viselkedni. Kiderül, hogy a korábbi meteorbecsapódás következtében... több»
Szereplők: Donald Sutherland, Jeff Goldblum, Robert Duvall, Leonard Nimoy, Michael Chapman
