Amikor a robotok végleg elpusztították az emberiséget. A film egy nagyon sötét és gyilkos jövőt mutatnak be nekünk. Mi, emberek még mindig azt hisszük, hogy kísérletezgethetünk, játszadozhatunk, hogy a tudásunk és a szabadságunk végtelen. Hol és hogyan fog visszaütni ez a tudás? (Egy kígyó, mely a saját farkába harap, és felemészti önnönmagát.) Mi lennénk a Föld nevű bolygó urai? Leigázhatunk mindent és mindenkit? Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem megy a végtelenségig, és mi leszünk saját magunk gyilkosai?
Eleinte a film hangulata még azt is mondhatnám, hogy kellemes és bájos, de egyre sötétebbé és veszélyesebbé válik. A főszereplő robot szerethető, gondoskodó Anya, aki tanít és óv, és kénye kedve szerint hoz létre új életeket, és ha úgy tartja kedve, meg is semmisítheti azokat. (Ezt tesszük mi is.) Persze mondhatjuk, hogy a robotika fejlődése elkerülhetetlen és nagyon hasznos, de biztosan meg kell majd fizetni az árát. Most már arról is beszélnek, hogy ez a folyamat már visszafordíthatatlan, és kezdenek öntudatukra ébredni a robotok. De mi az ő szemükben mik leszünk? Barát vagy ellenség?
(Persze mindent meg tud csinálni, és mindenki örülne egy olyan robotnak, aki kitakarít és megsüti a kenyeret, és minden kérdésre tudja a választ, nekem mégis sikerült feltennem három kérdést, ahol a harmadikra nem kaptam választ. Persze lehet, hogy az a baj, hogy egy mindenki által elérhető, ingyenes oldalon tettem mindezt. Lehet, hogy ha egy komolyabb oldalon tenném, olyan választ kapnék, aminek nem örülnék.)
Mi lesz, ha egyszer ellenünk fordul, vagy csak szimplán elromlik, és emberéletek olt ki? (Ez már nem a jövő, hanem a jelen problémája. Már túl késő, hogy megállítsuk őket.) Mi lesz a büntetése?
Félelmetesen mutatja be a film, mit tesznek ezek a hideg gépemberek, ha valami vagy valaki megzavarja a „beprogramozott” célt. Lehetnek bármilyen fejlettek a robotok, sok mindenre nem lesznek képesek. Nem tudnak gyermeket világra hozni, álmodni vagy sírni. Élő embereket is csak már meglévő embrióból képesek alkotni úgy, mint a filmben (keltetőgép).
Egy valami, ami mindenképpen hiányzik belőlük, és hiányozni is fog, ami az embert hajtja: a célok. Nincsenek céljaik, sem vágyaik. Előre programozott utasításokat hajtanak végre, vagy, ha öntudatukra ébredtek, sem lesznek céljaik. (Nem fognak azért felkelni reggel, hogy dolgozni menjenek, vagy vásárolgatni.)
Ennek ellenére a forgatókönyvíró, Michael Lloyd Green hihető, de sötét jövőt jósol nekünk, szinte már tapintható. A rendező, Grant Sputore kicsit klausztrofób hatást kelt, mert minket is összezár Anyával (Luke Hawker) és Lányával (Clara Rugaard) egy barátságtalan és hideg „laboratóriumba”. Lehetett volna egy kicsit feszültebb a film, én vártam valamit, egy igazán nagy durranást, amitől kiráz a hideg.
(A robotos filmekből mindig hiányolok valami olyan történést, amit még nem láttam. Nem erőszakra gondolok, de sok hasonló témájú film megnézése után is hiányérzetem van.) Nem kiemelkedő, de jó színészi alakításokat láthatunk, élen az Anyával. A díszlet is remek, nyugtalanító és rideg, mint a robotok. Mindenkinek ajánlom. Az élet nem pótolható.
76 Én vagyok anya (2019)
dráma | horror | misztikus | sci-fi | thriller
Egy tinédzserlányt egy "Anya" nevű robot nevel. A gépet arra programozták, hogy az emberiség eltűnése esetén újranépesítse a Földet. A lány és a robot különleges... több»
Szereplők: Rose Byrne, Luke Hawker, Maddie Lenton, Hazel Sandery, Summer Lenton
