Nekem tetszett

2025.05.06 15:34 Piczil Zsolt Olvasottság: <100x

1

"Pápá, depi, helló, Papi" – mondta Korg a Thor 4-ben. Itt meg: pápá, Papi, helló, depi. Mert Yelena nem igazán jön ki a (nagybetűvel!) vörösre mázolt faterral. És úúúgy elege van az életből! Legalábbis a film elején. Egyébként meg a film eleje annyira szokványos Marvel, hogy nagyon meglepődtem, mit hoztak ki a végén belőle. Igen, az "Isten nem ver Bobbal" részre gondolok, hát én teljesen oda lettem tőle. Simán elfogadnám új Marvel Kapitánynak ezt a karaktert, a Marvel univerzum Superman alakjának a helyére. Rohadt jól néz ki (a szuperereje), ráadásul kemény előtörténete van aktív mentális traumával. Mivel nem kedvelem a sorozat műfajt, ezért leírom, a Boys sorozatban is Homelander alakja, ha nem lett volna 327 órára széthúzva, kb. ugyanilyet ütött volna. És amikor Bob átfordul Fekete Péterbe. Vááuu, szem nem marad szárazon. Meg ahogy a rosszkedved télidőn mint múló (fekete) fellegeket szétkergeti ez a srác. A gerincem megfagyott.

És Yelena, ahogy a végpusztulás árnyvilágába dobja életét, hát, megdöbbentem a drámai fordulaton. Nem hittem volna, hogy ennyire hat rám az öngyilkossága (hát gondoltam, úgyse meri a Disney meglépni). Még ha a film végén, szintén teljesen váratlanul visszaevickélünk is a bohókás képregényhumorba, azért nekem lelkileg nagyot ütött a film. K%"'a életbe!

A Végjáték Tony Stark utolsó mondata óta nem volt ilyen sírást kiváltó pillanat. Igen, elismerem, egy számomra nem ismert szereplőpáros, Bob és Yelena másfél óra alatt annyira felépültek karakter szempontjából, pont úgy zokogtam, mint a Vasemberen, akit vagy hat film óta figyeltem.

A film egyértelmű legdrámaibb pontja, amikor Yelena hátulról átöleli Bobot, és megpróbálja visszahúzni a lélek sötét, pusztító örvényéből. "Jól van, most már itt vagyok, nincs semmi baj, foglak!" K%"'a életbe! Megint megnézem, megint sírni fogok. Katarzis.