Na ez a rész viszont kifejezetten jól "sült" el, minden szempontból. Toby Haynes mindent belesűrített 50 percbe, amit kellett. Bár a vége kissé "érdekes" lett, de sebaj, szemet hunytam felette, főleg a hetedik évad gyengélkedése miatt. De mit is látunk?
Na szóval van egy multicég, ami édességipari termékekkel foglalkozik, és a vezető "ízmestere", Maria (Siena Kelly) kényelmes helyzetben van. Általában tökélyre szokta fejleszteni a süteményeket, különleges ízekkel dolgozva. Ám az egyik napon egy ex-osztálytárs tűnik fel az új termékük kóstolóján, majd jelentkezik hozzájuk egy új pozícióra.
Verity (Rosy McEwen) az iskolában sem volt kedvenc, amolyan kitaszítottként "vészelte" át az iskolás éveket. De most kollégák lettek, bár ennek Maria nem kifejezetten örül. Ám az igazi "feketeleves" még csak most jön. Furcsábbnál furcsább dolgok történnek a munkahelyen. Rosszul megírt e-mail, a kolléga tejének megivása, és látjuk, hogy mindegyiket Verity követi el, de mintha valami fura varázslat lenne, mindegyiket Mariára "fogják".
Sőt, a vállalati kamerán is visszanézve látjuk, hogy ő tehet mindenről... (Persze itt már sejtjük, hogy ez sem mindennapi sztori lesz.) Ám az izgalmak fokozódnak, főleg mikor megtudja, hogy Verity előző munkahelyén a közös volt osztálytársuk öngyilkos lett pár napja. Már a lakótársa, Kae (Michael Workey) és kollégái, Nick (Ben Ashenden) és Luisa (Hannah Griffiths), sőt a főnöke, Gabe (Ben Bailey Smith) is nagyon ferde szemmel kezdenek nézni a lányra.
Követi Verityt hazafelé, és legnagyobb meglepetésére egy óriási kastélyhoz vezet az útjuk, ahol Verity egyedül lakik. De a kastély belseje még furcsább és különlegesebb. De nem is "spoilerezném" tovább a sztorit, ezt a részt érdemes megnézni. Alapos, rendezett kis film kellemes helyszínekkel, pörgős vágásokkal és jó, tetszetős színészi játékokkal. Minden rendben volt.
