Bár még hátra van az utolsó évad, a Stranger Things már most egy korszakot meghatározó sorozattá nőtte ki magát – popkulturális mérföldkő, amit nehéz figyelmen kívül hagyni, akár szereted, akár csak látod, milyen hatással van a világra.
Megpróbálok elfogulatlan lenni – tényleg. De őszintén: kevés sorozat tudta eddig azt a fajta gyermeki rajongást kiváltani belőlem, amit a Stranger Things. Az a fajta izgalom, amikor alig várod, hogy újra belépj Hawkins világába, hogy meghallj egy ismerős zenei témát, vagy hogy újra feltűnjön valamelyik szeretett karakter – ez nem mindennapos élmény.
A zeneválasztás? Hibátlan. A Kate Bush- vagy Metallica-pillanatok nemcsak tökéletesen ültek dramaturgiailag, de új életet is leheltek régi dalokba. A karakterek? Igen, voltak felejthetőbbek, voltak „egy évados próbálkozások”, de azt is el kell ismerni, hogy a sorozat egyik legnagyobb erőssége pont abban rejlik, hogy a készítők hallgatnak a közönségre. Steve Harrington példája ikonikus: eredetileg csak egy bunkó tini szerepét szánták neki a forgatókönyvben, de Joe Keery játéka és a nézők szeretete miatt gyakorlatilag a sorozat szívévé nőtte ki magát. És ez ritka – ritka az, amikor egy alkotás ilyen organikusan alakul.
Voltak hibái, túlírt szálak, és voltak részek, amik egyértelműen tölteléknek érződtek. De az egész Stranger Things világ mégis olyan koherens, szerethető és atmoszférikus, hogy az ember könnyen szemet huny ezek felett. Ez nem csak egy sci-fi/horror sorozat – ez egy generációs élmény, ami egyszerre szól a nosztalgiáról, a barátságról, a gyermeki bátorságról és arról, hogy igenis lehet menő geeknek lenni.
Ha valaki még nem látta, akkor most szólok: ne a hype miatt nézd meg! Hanem azért, mert van benne valami emberi. Valami, amitől ismerős és szerethető lesz – akkor is, ha sosem voltál DnD-ző kis srác a nyolcvanas évek Amerikájában.
Mit várunk az utolsó évadtól? A tét hatalmas – nemcsak Hawkins, hanem szó szerint az egész világ forog kockán. A 4. évad cliffhangere óta egyértelmű, hogy most már nincs több „kisvárosi rejtély” – ez a csata nagyban zajlik. De közben mégis azt reméljük, hogy megmarad valami abból az intim hangulatból, amitől az első évad annyira különleges volt: barátok a biciklin, közös pizzák, fésületlen hajak és az a szívszorító összetartás.
A rajongók többsége abban reménykedik, hogy a lezárás méltó lesz a hangulathoz – nem kell feltétlenül happy end, de legyen érzelmileg kielégítő. Hogy utoljára még együtt lássuk a csapatot, hogy legyen egy utolsó nevetés, egy utolsó bringázás, egy utolsó walkie-talkie „Do you copy?” a naplementében.
És ha lehet… egy kis nosztalgia is. Még egy ismerős dal, egy ismerős ölelés, visszautalás néhány korábbi, epikus jelenetre. Valami, amitől el tudjuk engedni – úgy, hogy tényleg fájjon, de jólesően. Mert ez a sorozat megérdemli. És mi is megérdemeljük ezt a fajta búcsút.
91 Stranger Things (2016)
dráma | fantasy | horror | misztikus | sci-fi | thriller
A történet egy csendes kisvárosban játszódik, ahol mindenki tud mindent a másikról. Egy nap eltűnik egy gyermek, ami felbolydítja és ízeire kezdi szétszedni a városka lakosainak... több»
Szereplők: Winona Ryder, Finn Wolfhard, Millie Bobby Brown, David Harbour, Cary Elwes
