2025.06.08 22:07 Jazzmind Olvasottság: 1129x
1

Charlie c. Aston

Szerintem a pszichológusok azért szeretik a Két pasi meg egy kicsi sorozatot, mert remek példája annak, hogyan működik, vagy inkább nem működik ez a család a diszfunkcionalitása okán. Bár elsőre egy klasszikus szitkomnak tűnik, valójában rengeteg mélyebb pszichológiai tartalommal bír. A szereplők viselkedése, kapcsolatai és személyisége olyan témákat hoznak felszínre, mint a kötődési problémák, az elhanyagolás, a társfüggőség, a szexfüggőség és a felelősségvállalás hiánya.

A pszichológusok vagy azok, akik járatosak a pszichológiában, valószínűleg olyan szemmel nézik (én is), hogy a karakterek milyen múltbeli traumák, családi minták vagy elfojtott érzelmek hatására viselkednek úgy, ahogy. Charlie például egy tipikus nárcisztikus figura, aki a hedonizmusba menekül, és látszólag nem képes mélyebb érzelmi kötődésre.

Charlie c. Aston

Alan a mártír szerepében vergődik, folyamatosan áldozatnak érzi magát, de közben nem vállalja fel a saját felelősségét semmiben. Jake pedig ebben az egész kaotikus dinamikában nő fel, ami önmagában is tanulságos pszichológiai szempontból (és az is, hogy a való életben a sorozat hogyan hatott a gondolkodására a későbbiekben).

Ami engem illet, nekem azóta tetszik jobban a sorozat, mióta Charlie Sheen már nincs benne. Nemcsak azért, mert a karaktere néha már túl sok volt, hanem mert Ashton Kutcher érkezésével valahogy frissült, megváltozott a hangulat, az ő figurája kedvesebb. Persze vele kapcsolatban is lehetne mit elemezni. Úgy érzem, ezután a sorozat kevésbé cinikus lett, és kicsit emberibb, még ha részben más jellegű is a humor. A sorozat lezárása nekem kicsit furcsa lett, és elnagyolt. Az animáció a filmben nem tetszett.

romantikus | vígjáték

Charlie egy megrögzött agglegény, malibui házában tölti mindennapjait, drága sportautóval jár, és bármilyen nőt megkaphat. Az élete azonban a feje tetejére áll, amikor öccse,... több»

1