Netflix - A lelkek alkímiája
(A pontosság érdekében, az élményeket kicsit későbbre hagyva; kivételesen a szabadenciklopédiából is fogok ollózni, hogy az általam fontosnak ítélt dolgok (pl. cselekményleírás) meglegyenek.
"A történet egy fiktív koreai királyságban játszódik, melynek neve Teho és középpontjában fiatal mágusok állnak. A történet két főszereplője Nakszu, az orgyilkosnő, aki családja lemészárlóira vadászik, és Csang Uk, egy magas rangú mágus fia, akinek születésekor apja varázslattal megakadályozta, hogy valaha varázsolni tanulhasson. Nakszunak csak úgy sikerül megmenekülnie, amikor üldözik, hogy a tiltott „lelkek alkímiája” varázslattal egy másik testbe költözteti a lelkét. Valami azonban félresikerül, és a kegyetlen gyilkosnő egy vak szolgálólány testében találja magát. Sorsa pedig összekapcsolódik a mágusok közül kitiltott Uk sorsával." /Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_lelkek_alk%C3%ADmi%C3%A1ja
Amit én mind ehhez hozzátennék (cselekmény leíráshoz) az az, hogy ez a 2022-es dél-koreai sorozat oly mértékű tartalmi profizmusról ad tanúbizonyságot, amilyennel (a fantasyt, mint műfajt, kifejezetten kiemelve!!!) szerintem a Sárkányok háza óta nem találkoztam. Elnézést, hogy ezt hozom példának; illetőleg ezt a kijelentésemet az elmúlt néhány hónapra alapozom csak. Vannak még jó fantasyk, természetesen.
A lelkek alkímiája viszont a maga koncepciójával annyira kimagaslik; annyira jól van kitalálva, mint fantasy téma, és olyan precízen, fegyelmezetten; hogy ha nem vonultam volna vissza egy ideje a saját fantasy Light Novel írástól, térden csúszva könyörögnék, hogy kezet rázhassak azokkal akik írták.
A sorozat annyira magasan kvalifikált lett, annyira tartalmilag ötletes hogy nincs rá jobb szavam, mint az, hogy irigylésre méltó. A Sárkányok háza volt az utóbbi időben ennyire jó. És még, ha csak...
De A lelkek alkímiája ennél is tovább ment, mert olyan karaktereket állítgatott fel sakktáblaszerűen, akik, mindamellett, hogy igazán szép és helyes emberek; elképesztően közel vannak ahhoz a tökéletességhez, amitől a nézők szíve örömtáncba kezd. A sorozat tehát, jó a szemnek, jó a szívnek, de egy fantasy írónak akár Bibliává is képes lenne kinőni magát; minekutána minden megvan benne, hogy a műfajt (fantasy) teljes egészében képviselje.
A kezdőképsorokról nem is beszélve, amivel már mindjárt az első rész megalapozza a csavart és a szívfájdító igazságot. Hogy egy gonosz, öregedő; illetve halálos beteg király hogyan rendelkezik egy nő testéről, és a benne megfoganó magzat sorsáról, akik mind-mind annak a hazugságnak az áldozatai lesznek, amivel az öreg király élete 7 utolsó napján próbát tesz. (Amikor már érzi a vesztét, egy nagy királymágusnak hála, akire rákényszeríti akaratát, testet cserél - magába a mágusba költözve - hogy aztán a mágus élete teljében levő testét használva, gyermeket nemzzen; ezzel, rányomva a bélyegét a születendő gyermek egész hányattatott életére, akinek aztán úgy kell felnőnie, hogy "mágus apja" - az igazi (akit annak hisz) - is megtagadja tőle a mágus örökséget. Magát a varázslást, miközben a mágus család illetve mágus udvarok, amik körbeveszik az uralkodó réteget, egytől-egyig rendelkeznek vele. A születő fiúnak egyetlen szóval se, magyarázva meg, mi az oka, ennek a mágiahasználatból való kitagadásnak; az udvarok lenéző viselkedésének. Amiben egyedül ez a mágiától elzárt fiú részesedik. Miközben szánalommal vegyes előítéletekkel kell szembenéznie.
A fiú, noha egész végig hiszi, hogy képes lenne arra, amire a többiek. Hiszen egy mágus fia, tehát miért is ne.
Az erejéhez ellenben, mégse fér hozzá, hisz attól teljesen elzárva kell éljen.
Mígnem egy napon, ez a fiú találkozik, egy "lényegében ádáz szellemmel"; egy varázslónővel, aki halandó testbe nem kényszerül, az életben maradás érdekében.
Ekkor változnak meg gyökeresen a dolgok. Mert a nagyhatalmú varázslónő, Naksu - noha a családját lemészároló családok után kutat, majd épp miattuk kénytelen menekülésbe fogni; a lelkét átköltöztetve saját sérült testéből egy vak halandó lány testébe - is, van annyira erős, hogy egy mindenhonnan kitagadott és lenézett fiúnak egyszerre támasza legyen mágia tudományának köszönhetően. Így összefogva vele (fiúval), úgy dönt, egy ideig megteszi a halandó test is (üldözői legalább a nyomát vesztik); azaz, ember és halandó testbe kényszerült varázslónő összefog, hogy kölcsönösen legyenek egymás hasznára. Akkor is, ha mindenki más (varázslócsaládok), vagy egyikük vagy másikuk vesztét akarja. Szövetségük értelmében, pedig míg egyikük végre hozzáfér elzárt mágus erejéhez; másikuk biztonságban élhet, és a bosszúját tervezgetheti saját családja lemészárlásáért.
Amire egyedül nem számítanak, hogy ebbe a közösen eltöltött időbe is bekúsznak barátok, érdekházasságot kötő hölgyek; illetőleg, koronahercegecskék (akik a néhai király helyét bitorolják jogtalanul azóta, hogy a beteg király elhunyt; mit sem tudva a titkos örökösről, aki egy testcserének köszönhetően fogant); és így tovább. Ha ne lenne elég, hogy a mágusok között olyan kór üti fel a fejét, ami miatt a mágusok megőrülnek, és civil emberekre támadnak, szörnyű szörnyekként kiszipolyozva az életet ezekből az ártatlan emberekből.
Tehát egyik pillanatról a másikra, hőseink, megoldásra váró problémák sokaságával találják szemben magukat.
Csakhogy semmi ne legyen egyszerű.
Erre mondtam, hogy a történet tartalmi koncepciója, egyszerűen, mint a Sárkányok háza évadjai is, elképesztettek.
Azt persze nem állíthatom, hogy a teljes 20 részben (1.évad) végig ennyi minden szörnyűség megoldásra, sort kerítenek a szereplők, vagy hogy menet közben nem fogy el a kraft (hosszú sorozatoknál, hosszú részes 75 perc/rész azért előfordulhatnak lefulladások néha); de azt nagyon is állítom, hogy ez a sorozat elképesztően jó. A beleszőtt szinte észrevétlen az ember bőre alá kúszó humoráról már szót se ejtve. A benne szereplő jogtalan trónvárományos hercegnél viccesebb karakterrel aligha találkozni koreai filmben. A jogtalanul trónra lépni készülő herceg harci jelenetei, amit a főszereplő fiúval vívnak néha, meg egyenesen páratlan írói tehetségről ad tanúbizonyságot. De aki a tükrös jelenetet megírta (mikor a főszereplők csapdába estek a relikviák termében) az se semmi író!
Vagyis csak ajánlani tudom A lelkek alkímiája sorozatot megnézésre! Amellett is, hogy nincs benne egy szereplő se, aki könnyű helyzetben lenne (mindnek annyi baja van). Nem cserélnék egyikükkel se.
Így tehát, ha csak pár részt láttam is eddig amiről meséljek; nagy-nagy köszönet illeti a Netflixet illetve a készítőket, mert ez a sorozat rendkívüli lett. Ennek dacára annyi érzelemmel és érzelmek színskálájával van tele, amihez csak a legprofibb írók, rendezők és producerek értenek.
Végül, azzal zárnám ezután most már az értékelést, ha nem haragszotok, hogy "Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
A fordítás - amit ezúton köszönök szépen Sátori Orsolyának -, persze nem (ő ugyanis a női oldalt erősíti; tehát "ez jó mulatság" zseniális NŐI munka volt); de a részenként leforgatott, sokszor 1 óra 27 perces futamidőt azt mindenképpen erőn felüli teljesítménynek mondanám.
Olyannyira, hogy: ez a "van még belőle 4 rész, csak befér tán" ugyanis majdnem könnyelmű ígéret lett. Végül befért (ami a koreai produkciókat illeti, mindig kitartó tudok lenni); ettől függetlenül az igencsak másfél órás részek valóban a sorozatok királyainak és királynőinek számítanak (főleg ha évadonként 20 van/lesz belőlük). Megunni bár még ekkor se sikerült; a 2. évadra is idejekorán rá fogok indítani, mert ennél jobb fantasy koncepcióval (ahogy nemrég is írtam) az utóbbi 1-2 évben csak a Sárkányok házánál találkoztam.
Bár hozzáteszem a megfeszítettség itt A lelkek alkímiánál azért érzékelhető volt. Kicsit kifulladt a végére, ezért az hogy Naksu "megkerült", illetve a sötét mágus uralma alá vonta, már nem volt meglepetés. Műsoridő telt vele. Másképp írtam volna meg a végét, illetve hamarabb lezárom (én azt a részletet másképp írtam volna meg, amikor Naksu bement a titkos szobába - mikor a jégkő belsejében rekedtek azzal a lélekváltó szörnnyel. Ott én úgy írtam volna meg, hogy holtan találja a szerelmét, ezért kilöki magából a jégkövet, és át is helyezi a holttestbe; így veszti erejét végleg. Illetve lemond róla, hogy orgyilkos legyen. Bár a matek másképp jött volna ki, másképp kellett volna a Sötét mágust belekeverni Naksu-történetébe. De végül így is csak eljutottunk az első évad végéhez, csak kicsit klisésen.)
Ettől eltekintve, hozzáteszem az egyik legérdekesebb fantasy koncept volt az utóbbi időben. Nem bírtam abbahagyni. Etette magát. A karakterek benne megint csak. Jól felépített mágus házak, érdekellentétek, illetve hatalmi harcok pattanásig feszült elegye lett. Ami miatt a két Like meghatványozta magát. Ha tehetném 1-től 10-ig skálán megkapná a 10-et. Kivételesre sikeredett. Összetettre és kimagaslóan érdekesre. Nem lehetett megunni. Mint a ragasztó, nem érdekelt más, csak hogy kivel mi lesz. Nem szívesen vesztettem szem elől egyik karaktert se, nehogy addig is történjen velük valami, míg nem odafigyelek. Élt és lélegzett az egész. Együtt dobbant minden szív. Miközben a "két varázslatért felelős nagyhatalom" próbálta kijátszani az ütőkártyákat; és beférkőzni a másik falai alá.
Természetesen a gyengepontokat keresve, hogyan vegyenek el egyszer s mind egymástól mindent. Tisztességesen, illetve kevésbé tisztességesen; offenz módon indítva támadást; belülről igyekezve - főleg a sötét mágus - megrogyasztani riválisát; zavargásokat keltve, illetve hazugságok tengernyi hálóját. Kiváló bemutatása volt annak, hogyan igyekszik az erő felülkerekedni az ész eddigi diadalán.
Szerencsére az eszesebbik felet se ejtették a fejére. Ha lassan is, de reagált. Az más kérdés, hogy végül közös ellenséget kreált. Amivel nem feltétlen értek egyet, én se, de mások félelmével nincs mit kezdeni. Sajnálom, hogy Naksut végül mindenhonnan kinézik ezután. Pedig úgy vigyázta "tanítványát".
Kíváncsi leszek a 2. évad végén ki nyeri a hatalmasok csatáját.
Remek sorozat lett!
90 A lelkek alkímiája (2022)
Két ember sorsa váratlan fordulatot vesz, amikor az elhunytak lelke visszatér az élők világába, amit csak "hwanhonsool" néven emlegetnek. több»
