Amikor kijöttem a moziból, elsőre kicsit csalódott voltam. Az új Superman-film más, mint amit eddig megszoktunk a karaktertől – könnyedebb, lazább, és sokkal inkább képregényes hangvételű, ami eddig inkább a Marvel-filmekre volt jellemző. A poénok sűrűn jöttek, néhány visszatérő elem viszont nem igazán működött – főleg akkor nem, ha már elsőre sem voltak igazán viccesek.
A Clark és Lois közti dinamika sajnos nekem nem működött igazán. Az interjús jelenet nem hozta azt az izzást vagy játékosságot, amit egy ilyen ikonikus párostól várna az ember. Olyan volt, mintha kötelező lett volna letudni egy jelenetet, amit egyébként a színészek sem igazán éreztek át.
A film egy másik kihívása, hogy túl sok karaktert próbált egyszerre mozgatni, de egyikük sem kapott elég figyelmet ahhoz, hogy valóban hatni tudjon. Sok szereplő jött-ment, háttértörténet vagy mélység nélkül – ez inkább széttöredezetté, mint sokrétűvé tette az élményt. A fő konfliktus – egy vád Superman ellen – kicsit lógott a levegőben. Nem igazán volt megalapozva, hogy miért gondolják hirtelen annyian, hogy fenyegetést jelent, és ettől az egész történet kissé mesterségesnek hatott. Mint amikor valakit a való életben elkezdenek megvádolni mindenféle bizonyíték nélkül, és hirtelen mindenki elhiszi – csak itt a film nem mutatta meg igazán, hogy miért.
Illetve kifejezetten furcsa volt, hogy Clark valódi szüleit ennyire negatív színben tüntették fel. De ahogy leülepedett bennem a film, rájöttem: lehet, hogy egyszerűen még csak szoknunk kell a DC univerzum új, lazább, komolytalanabb oldalát. Ez most már nem a sötét, komor Man of Steel-vonal, hanem egy színesebb, könnyedebb világépítés kezdete. És ha így nézem, akkor a film nem is annyira „rossz”, csak inkább szokatlan. Olyan irány, amit még nem tudunk teljesen hová tenni – de nem kizárt, hogy pár év múlva pont erre fogunk visszatekinteni úgy, hogy „itt indult el valami más”. Szóval nem volt tökéletes, de talán nem is kell annak lennie. Lehet, hogy ez most tényleg egy új korszak kezdete, csak még idő kell, hogy együtt rezdüljünk vele.
70 Superman (2025)
akció | fantasy | kaland | sci-fi
Superman az igazság, az igazságosság és az amerikai út megtestesítője egy olyan világban, amely mindezt régimódinak tartja. több»
Szereplők: Bradley Cooper, Nicholas Hoult, John Cena, Nathan Fillion, Isabela Merced
Superman (2025) (magyar mozikban: 2025. július 11.) olyan, mint amikor a faluba megérkezik egy új lakó, aki kicsit furán néz ki, de hamar kiderül, hogy jó szándékú és segítőkész. A történet egyszerű: Superman próbál jót tenni, de közben sokan félreértik, és még a kormány is gyanakodni kezd rá. Lex Luthor meg olyan, mint az a helyi okoskodó, aki mindenbe beleüti az orrát, és közben titokban rosszban sántikál.
A film nem akar okoskodni, inkább mesél egy kedves, néha vicces, néha komoly sztorit. Krypto, a szuperkutya, sokszor ellopja a show-t, és néha még viccesebb is, mint maga Superman. A látvány szép, a zene is jó, és van pár jelenet, amitől tényleg izgalomba jössz például amikor Superman megment egy mókust a csata közepén. Néha kicsit túl sok a számítógépes trükk, de ha nem figyelsz minden apróságra, akkor jól szórakozol.
A véleményem az, hogy ez a Superman-film nem tökéletes, de szerethető. Superman itt nem a hibátlan hős, hanem egy kissé elveszett, de nagyon kedves figura, akinek drukkolni akarsz még akkor is, ha néha úgy néz ki, mint aki elfelejtette, hogy tud repülni.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szuperhősöket, a kutyákat, és egy kis vidám kalandot. Nem váltja meg a világot, de egy nyári estén simán feldob. #premiervadasz