Sikerült rávennem magam, hogy szűk 7 évvel a megjelenés után megnézzem, mit sikerült kihozni egy indokolatlan és a látottak után nemhogy felesleges, de sértő folytatásból. Igen, nem fogok finomkodni, mivel a készítők sem tették. Kezdjük ott, hogy amikor megtudtam, hogy ez készül, már előre temettem, mert sajnos Hollywood egy ideje olyan szinten fantáziátlan, hogy vagy klasszikusokat semmisítenek meg örökre, vagy olyan folytatások születnek meg, mint az új Star Wars trilógia vagy éppen ez a film. Senki nem kérte őket, és nem is fogja senki megköszönni. (Egyébként, aki esetleg lemaradt, John Boyega, aki itt a főszerepet kapta, az említett trilógiából lett (hát mondjuk úgy, hogy) ismert. Ez nem kizárólag ellene szól, sajnos az a 3 film egy karriertemető, és még sok más. Az első úgy 10-15 percben meg voltam győződve arról, hogy ezt a filmet olyan 13 év körüli gyerekek írták. Aztán ahogy telt az idő, úgy ment ez a szám egyre lejjebb és lejjebb, majd valahol 5 körül állhatott meg. Az, hogy némi eredetiség vagy ne adj' isten egy jó párbeszéd legyen benne, talán túl sok elvárás volt, így megmaradtak a szokásos sablonoknál. Ha valaki mondjuk az elmúlt 5 évben megnézett évente kb. 5-10 filmet, akkor van számára egy jó hírem: Hollywoodban biztosan fog munkát találni. Na, de kezdjünk neki a spoileres kivesézésnek.
SPOILER ALERT! Szóval kezdjük ott, ahol igazából soha nem jártunk korábban, mégpedig azzal, hogy az első részbeni parancsnoknak valahonnan lett (bocs, volt) egy fia. Ez a fiú (John Boyega) egy közhely/sablon veszély mindenki közérzetére. Apuci egy hős, önfeláldozó katona volt, de ő nem tudott felnőni a feladathoz, ezért csapongó lett, inkább bulizni és lopni kezdett, ami kitöltötte életének nagy részét. Egész véletlenül sittre vágják, és mit ad isten, be kell vonulnia. Na, nem a börtönbe, hanem vissza a seregbe, ahol elvileg szolgált korábban, de valahogy ez kimaradt az első részből. Sebaj, úgyse emlékszik már senki ilyen apróságokra. Ja, és a legjobb rész ebben az egészben, hogy úgy került be a fogdába, hogy lopás közben összefutott egy ránézésre olyan 13-15 éves kiscsajjal, aki a saját Jaeger-ét építette, nem mellesleg nagypofájú. Természetesen egyszer kiteszik majd a csaj a szűrét, csak hogy hőst lehessen belőle faragni később (meg a kacatjából, ami sértés a többi Jaeger-re nézve). Szóval ismét Ranger lett Jake-ből (John Boyega), mert miért ne. Neki az lesz a feladata, hogy egy csapat tiniből nevelje ki az új Jaeger pilótákat, hogy hogy nem egy olyan emberrel, akivel korábban balhézott, de mint azt mindenki ki fogja találni, a film végére happy lesz a két úrból. Túl részletesen nem megyek bele, mert kezdem elfelejteni az egészet, pedig kb. 20 perce ért véget. A lényeg annyi, hogy az első rész óta 10 év telt el, de elővigyázatosságból továbbra is fejlesztik a Jaeger-eket, és drónt akarnak csinálni belőlük.
Menet közben aztán kiderül, hogy az első rész egyik tudósának agyába költözött a rossz ufó (szintén semmi jele nem volt ennek az első részben, de hagyjuk rá), és így kvázi tudat alatt vagy sem, az ufó megfúrja a drónprogramot. Na, most az, hogy a Kaiju agyról mint a Jaeger drón operátorról tudtak-e rajta kívül mások, az jó kérdés, de az ilyen technikai részletek már nem voltak annyira fontosak, nem úgy, mint a „fordulatos” történet. Természetes lesből fognak támadni, hogy valahonnan újabb Kaijukat hozzanak a földre (hogy honnan, szintén nem világos, mivel az első részben teljes egészében megsemmisültek az otthonukkal együtt), és megpróbálják elpusztítani a bolygót. Ez újabb technikai baki, az első részben ugyanis az emberiség megsemmisítése volt a cél, mivel, és most idézem: "A föld már elég szennyezett nekik a kellemes élethez."
Hogy ebből hogy lett az, amitől Oppenheimer tartott, név szerint az atmoszféra berobbantása és ezzel kvázi resetelése a bolygónak, nem tudom, de lehet, nem ártott volna, ha a készítők megnézik az első részt, mielőtt munkához látnak. Mindegy is, a baj megvan, szóval jöhet a nagy harc. A kézenfekvő megoldás pedig: tinik. Így van, a bolygót egy csapat tini meg 3 felnőtt fogja megmenteni (persze, tudom, hogy a többi pilóta megsérült stb. stb.). Kettesével Jaeger-be szállnak, és indul a csipet csapat a Fuji hegyhez igyekvő dögök ellen, akiknek korábban sose volt ez céljuk, de ahogy Orbán is mindig tudja a frankót, így itt se kérdőjelezzen meg senki semmit. Őszinte leszek, itt van egy kis homály nálam, mert megállt a gép, és teregetnem kellett, szóval biztosan valami epikus csata volt (dehogy), aztán páran meghalnak, páran csak megsérülnek. Majd jön a finálé, amiben főszereplőnk és a kiscsaj párba állnak, majd csinálnak magukból egy kvázi rakétát. Pontosabban a Jaeger-ből, ami aztán becsapódik a Fuji hegy tetején lévő dögbe, mert győzni csak akkor menő, ha közben hajszálra vagy attól, hogy elbukj, és felrobbanjon a világ. SPOILER VÉGE!
Mit is mondhatnék, a film tele van kínos egysorosokkal, béna párbeszédekkel, és 0 a karakterfejlődés. Teljesen random utálja az egyik a másikat, csak azért, hogy később szent legyen a béke. A látványra mondanám, hogy jó, de nem az. Alig kapunk Kaiju-kat, a Jaegerek meg olyanok, mintha az előző rész akciófigurái lennének. Volt egy ikonikus Gipsy Danger, lett belőle Gipsy Avenger. És hogy mit bosszul meg? Semmit, de legalább teszi azt teljesen unalmasan, texasi kopó -féle párbeszédekkel és olyan karakterekkel, mint bármelyik Sylvester Stallone-film, csak részben tinikkel. Rengeteg az újrahasznosítás a korábbi filmből, csak ez éppen olyan, mintha a temuról rendelték volna az egészet. Olcsóbb, de pont olyan is. Az egészben egyedül szegény Scott Eastwoodot sajnálom, mert egyszerűen képtelen az apja árnyékából kilépni, pedig nem egy tehetségtelen valaki.
Ha megkésve is, de nem ajánlom senkinek ezt a borzalmat, inkább nézzétek meg az első részt. Az se hibátlan, de legalább nem azon fogtok gondolkodni, hogy hova lett 2 óra az életetekből.
63 Tűzgyűrű: Lázadás (2018)
John Boyega (Star Wars: Ébredő erő) áll a TŰZGYŰRŰ: LÁZADÁS élén, amely a 2013-as, nagyszabású, szörnyes és robotos látványorgia méltó folytatása, melyben egy új... több»
Szereplők: John Boyega, Scott Eastwood, Rinko Kikuchi, Charlie Day, Erik Aadahl
