Ez a film igazi mély, már-már transzcendens élményt nyújt, tele érzékenységgel és lebilincselő történetmeséléssel. Rodrigo Garcíának jár a keksz, baromira megcsinálta. Ráadásul három plusz egy nagyon jelentős színész fantasztikus játékát láthatjuk, és mindannyian a korábban megszokott szerepeikhez képest különös helyzetben vannak. Samuel L. Jackson, Annette Bening és a szintén rohadt jó Naomi Watts mellett ott van még Jimmy Smits, akinek a neve senkinek nem mond semmit, de mindenki ismeri látásból, ő az indiai kinézetű fazon.
Edward Shearmur zenei hozzájárulása erősíti a produkciót, állati erős az összhatás. Mellesleg a zeneszerző a sok könnyebb pengetős hang mellett nagyon sok olyan pillanatot teremt, ami zavarba ejtően olyan, mintha A remény rabjai zenéjét hallanánk. Ez nem lényeges, csak észrevétel. Három szálon fut a cselekmény, van egy fiatal ügyvédnőnk, akit örökbe adtak.
Őt játssza Naomi Watts. Nehéz átélni a veszteségét, de látjuk, hogy keményen szenved, kompenzál. Annette Bening meg talán a valamikori lepasszoló anyát játssza, ebben a 2009-es filmben még nem nagymamás formában, hanem kissé idősebb, de vonzó nőként. Neki lesz a pasija Smits amúgy. Remélem, ez még nem spoiler. Az anyja most távozik az életből, mindenki rohadtul meg van viselve az élet által. Megannyi történetre látunk rá. Van egy fekete páros is, akik örökbefogadásra gyúrnak, és az a helyzet, hogy minden szereplő nagyon kidolgozott és szerethető karakter, könnyű elmerülni a sztoriban. Minden elismerésem, ez mocskosul egyben van. Gyönyörű film, nézzétek!
