Szerintem a Disney-nél sem gondolták volna, hogy a Talking Barbie konkurenciája ennyire... éles lesz :) Mert néha az apróbb dolgok is halálos meglepetéseket rejtenek. :)
Összességében érintem a Chucky-filmeket.
Chucky nem a mély pszichológiai drámák hőse, hanem a zsigeri, gyilkos humor és a kegyetlen valóság megtestesítője. Aki nem a rózsaszín álmokat, hanem a vérvörös rémálmokat testesíti meg. Ő a pop-kultúra morbid szimbóluma lett, mely arra figyelmeztet, hogy még a gyerekszoba is lehet a pokol előszobája, ha a gonosz elhatározza magát. Ki mondta, hogy csak a nagydarab szörnyek lehetnek ikonikusak?
Chucky bebizonyította, hogy a méret nem számít, ha a gyilkos hajlam megfelelő. Sőt, apró méretével még a bőröndbe is könnyebben belefér, ha diszkréten kell utazni. Ideális útitárs, ha szereted a meglepetéseket a hotelszobában :)
Ami azt illeti, becsinálnék, ha meglátnám Chucky-t az ágyamon üldögélni, - olyan iszonyatosan ijesztően csinálták meg, hogy a plafonra katapultálnék Tőle - s ő meg alulról pislogna fel rám, és azon gondolkodna, vajon a ventilátor lapátjaihoz passzolna-e a húsom textúrája :D Pontosan ez az a zsigeri rettegés, amit ő képvisel: a komfortzónánk legintimebb pontjának, a hálószobának a meggyalázása.
A gyilkos nem az ajtó előtt áll, hanem már a házban van, sőt, a legvédtelenebb helyen, a szobádban.. Ez nem csupán ijesztő, hanem pszichológiailag is felkavaró, mert a legártatlanabb szimbólumot (a gyerekszobát, a játékot) fordítja át a legbrutálisabb valósággá (a mészárszék helyszínévé). Chucky e tekintetben hatékonyabb, mint a Fűrész (Saw) pszichopatája, aki minden áldozatának egy bonyolult csapdát készít. A valóságban is attól rettegünk a legjobban, ha a biztonságérzetünk alól húzzák ki a talajt - ő pedig pontosan ezt teszi, egy kis mosollyal az arcán.
A gyermekkorban gyökerező, ösztönös rettegés a látszólag ártatlan tárgyaktól - ez az, ami a leginkább megborzongatja az embert, mert a valóságból táplálkozik. A babák a valóság és a fantázia, az élet és a halál közötti kísérteties határvonalon táncolnak. Ez a jelenség az anatómiai kísérteties völgy (uncanny valley) jelenségét mutatja meg. A babák, bár emberre hasonlítanak, mégsem teljesen azok, és a tudatalattinkban valami azt súgja, hogy ez az arc, ez a forma nem élő, de nem is teljesen halott. Ezt a bizarr érzést a psziché nem tudja feldolgozni, ami egyfajta riasztó jelet küld a túlélési központba: „Vigyázz! Valami nem stimmel a valósággal!”
A tudatalattink legsötétebb félelmei vetülnek ki. A baba nem lát, de a mi tekintetünk tölti meg értelemmel; a baba néma, de a mi elménk ad hangot a rejtett félelmeinknek. Ez a kivetítés (projection) klasszikus esete a pszichológiában. A baba az a tökéletes üres vászon, amelyre rávetítjük a saját belső szörnyetegeinket, a gyermekkori elnyomott traumáinkat és a felnőttkor irracionális félelmeit. S az ember fantáziája, főképpen, ha egyedül van egy ilyen „babácskával“ - csak úgy száguld - bele a horrorba...
Én igen groteszk módokon el tudtam tüntetni őket - egyszer egyet elástam.. - visszagondolva, nem igazán tudom, hogy mi értelme volt.. Habár, tulajdonképpen ez nem más, mint a racionális elme tehetetlen lázadása a megmagyarázhatatlan gonosz ellen. Egy szimbolikus rituálé, amivel megpróbáltam a halálba küldeni azt, ami soha nem is élt, abban a reményben, hogy azzal visszaszerzem a kontrollt.
Igaz, simán ki is dobhattam volna, azért azt már nem hittem, hogy kimászott volna s visszavonult volna a szobámba. Mindegy, megoldottam - sajátosan. A Chucky-jelenség az, amikor a horrorfilm kilép a vászonról és betör a te valóságodba, validálva a gyermekkori félelmeidet, és azt súgja a füledbe: "Látod? Igazad volt. Nem képzelődtél."
Az igazi szörnyek, mint ő is, apró dobozokban érkeznek, és nem a szekrény alatt leselkednek, hanem a polcon ülnek, ahonnan teljes ártatlansággal néznek rád. Ez a modern horror legijesztőbb paradigmája: a szörny már nem a sötétben, hanem a fényben, a mindennapi élet legközépszerűbb tárgyai között rejtőzik. A terror normalizálódása ez. A lelke sikoltozik a mészárlásért.
Na, de ki a fenének hiányzik egy ilyen "Good Guy" baba a gyűjteményéből, aki ráadásul még beszélni is megtanult, és a kedvenc szava a "gyilkolni"? Aki ahelyett, hogy megnyugtatna, a terrorizmus verbális művésze lett? Valószínűleg azoknak, akik unják a „hallgatag gyerekek“ szimpla társaságát. Olyanoknak, akik szívből vágynak egy pszichotikus játszótársra, aki a mindennapi monotóniát halálos izgalmakkal töri meg és inkább egy beszélő, terrorizáló, gyilkos társsal töltenék az estéiket. Milyen meghitt! :D
Évezredeken át a tudósok paradigmája az volt, hogy a Nap kering a Föld körül. Ez volt az alapvető modell, amiben hittek. Aztán jött Kopernikusz, és bebizonyította, hogy a Föld kering a Nap körül. Ez a felfedezés paradigmaváltást hozott, mert az emberek teljes világképe megváltozott. A Gyerekjáték film azzal lett úttörő, hogy egy új, sokkoló paradigmát hozott létre: a gonosz nem egy hatalmas szörny, hanem egy apró, ártatlan Gyerekjáték. Ezzel megváltoztatta a horror szabályait. Ahelyett, hogy a sötétben rejtőzne, a gonosz most a polcon ül, a gyerekszobában.
Alias Creepy Woods
79 Gyerekjáték (1988)
Egy kisfiúnak, Andy-nek nagyon megtetszik a játékbolt kirakatában Chucky, amit szülei meg is vesznek neki. A kedves arcú születésnapi ajándékban azonban hamarosan feléled a... több»
Szereplők: Brad Dourif, Chris Sarandon, Catherine Hicks, Alex Vincent, Tommy Swerdlow
