Deák Kristóf első nagyjátékfilmje, Az unoka, bátor választásnak bizonyult egy olyan rendezőtől, aki a Mindenki című rövidfilmmel már Oscar-díjat nyert, de addig nem próbálta ki magát egészestés formátumban.
A történet alapja egy nagyon is aktuális magyar társadalmi probléma: az úgynevezett „unokázós csalások”, melyek során idős embereket hívnak fel telefonon, és különféle trükkökkel, magukat hozzátartozónak kiadva pénzt csalnak ki tőlük. Ez a kiindulópont már önmagában hordozza a drámai feszültséget és a társadalmi relevanciát, Deák azonban nem elégedett meg a tényfeltárás szintjével, hanem krimibe hajló bosszútörténetté formálta a cselekményt.
A film főszereplője, Rudi (Blahó Gergely), egy fiatal, hétköznapi férfi, akinek a nagypapája (Jordán Tamás alakításában) áldozatul esik a csalóknak. A kezdeti sokk és megalázottság után Rudi nem tudja elengedni a történteket, és úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Ez a döntés viszi előre a cselekményt: Rudi egyre mélyebbre ássa magát a bűnözők világába, és egyben egy személyes bosszúút is kirajzolódik.
A film egyik legnagyobb erénye, hogy Deák képes volt a magyar valóságból meríteni, miközben a műfaji filmes eszközöket – thriller, krimi, bosszúdráma – magabiztosan használta. Bár a történet mélyen gyökerezik a hazai hétköznapokban (panelházak, idős szülők, tipikus magyar rendőrségi hozzáállás), mégis képes olyan tempót diktálni, ami ritkán tapasztalható a magyar mozikban. A képi világ feszes, a színek szürkés tónusai jól érzékeltetik a főhős lelkiállapotát és a körülötte lévő világ kiüresedettségét.
A színészi alakítások közül kiemelkedik Jordán Tamás, aki a nagypapa szerepében egyszerre sugároz méltóságot, törékenységet és szomorúságot. Blahó Gergely Rudija néha esetlen, néha szinte megszállott, de végig hiteles figurája annak a fiatal generációnak, amely nem hajlandó belenyugodni az idősek kihasználásába. A mellékszereplők – köztük Székely B. Miklós vagy Gálffi László – szintén erősítik a realista tónust, amit a film következetesen képvisel.
Persze nem minden tökéletes. Az unoka időnként lassabb tempóba csúszik, és a dramaturgia nem mindig tartja fenn a feszültséget. Vannak részek, ahol a film túlságosan is didaktikus, mintha Deák Kristóf nem bízna eléggé a néző értelmezőképességében. Emellett a végjáték néhol széttartónak tűnhet: bár katartikus pillanatokat kínál, a lezárás egyszerre akar realista és műfaji lenni, ami némileg kibillenti az egyensúlyt.
Mindezek ellenére Az unoka fontos és hiánypótló alkotás a magyar film palettáján. Nem csupán azért, mert egy valós és fájdalmas társadalmi problémára irányítja a figyelmet, hanem azért is, mert bizonyítja, hogy a magyar film képes feszes, izgalmas krimit készíteni, ami nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közönség számára is érthető és átélhető. Deák Kristóf filmje azt az üzenetet hordozza, hogy a hétköznapi emberek is képesek hőssé válni, ha szembenéznek a félelmeikkel – még akkor is, ha az igazságszolgáltatás útja veszélyekkel teli. Az unoka nem hibátlan, de rendkívül erős első nagyjátékfilm. Kiváló példája annak, hogyan lehet a magyar valóságot műfaji keretbe helyezni, és ezzel nemcsak szórakoztatni, hanem gondolkodásra is késztetni a nézőt.
77 Az unoka (2022)
A történet főhőse Rudi, egy átlagos, jólelkű irodista srác, akinek a nagyapja egy szívtelen csalás áldozatává válik. Rudit nem hagyja nyugodni az igazságérzete, és úgy... több»
Szereplők: Pogány Judit, Döbrösi Laura, Horváth Lajos Ottó, Jordán Tamás, Jászberényi Gábor
