Darren Aronofsky legutóbb 2 éve alkotott. A 2023-as A bálna egyben Brandon Fraeser nagy visszatérése is volt, mely meg is hozta a színész számára a megérdemelt elismerést a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díj formájában.
A lélekszaggatóan depresszív A bálna után Aronofsky valami egészen másba, egy könnyedebb profektbe fogott: Charlie Huston regénytrilógiájának 2004-es első darabját adaptálta vászonra. A Rajtakapva hamisítatlan Aronofsy-stílusú film, ugyanakkor jópár jellemzőjében el is tér a rendező eddigi munkáitól.
A sajátos hangulatú, fekete komédiával fűszerezett akció-thriller a '90-es évek New York-jába repít vissza, középpontjában pedig az Austin Butler által megformált Hank Thompson áll. A lecsúszott egykori baseballüdvöske fiatal felnőttként felelősségvállalásra képtelen, alkesz csaposként, egy alkalmi barátnővel (Zoë Kravtiz) tengődik a sivár hétköznapokban. Ehhez jön még, hogy a balhés, punk szomszéd, Russ (Matt Smith) Hanknek passzolja le a macskáját, amíg Londonba utazik a beteg apjához.
Hank pedig hamarosan ráeszmél, hogy Russ nagy galibába keveredett, a macska pedig a kulcs valamihez, amire az egész New York-i alvilág feni a fogát. A mit sem sejtő srác az orosz maffia, zsidó bérgyilkosok és a korrupt rendőrség kereszttüzébe kerül, és minden fifikájára szüksége van, ha épp bőrrel akarja megúszni az életveszélyes kalandot.
A cselekmény viszonylag lassan indul be és az első fele egy átlagos bűnügyi thriller színvonalát hozza. Bemutatja a kissé gáz, ám esendőségében, vagy éppen amiatt szerethető főszereplőt; kellő komolysággal bemutatja az ellenfeleket, akik minden további nélkül péppé verik, megfenyegetik vagy akár ki is végzik az áldozataikat; a kutyaszorítót, amibe Hank került - egyik oldalon a maffia, másikon az azzal kokettáló korrupt rendőrség, és látszólag sehol nincs teljesen biztonságban.
Felvezeti a központi rejtélyt a macskához kötödő MacGuffinnal együtt, és még kicsit mélyebb témákat is próbál érinteni a Hank baseballról szőtt álmait derékba törő baleset morális következményeiről, az igazi felnövésről, valamint Hank és Yvonne laza kapcsolatáról, ami válaszúthoz érkezett: komolyabbra fordul vagy abbahagyják? Ez a rész is tud működni, bemutatja a főbb karaktereket, megalapoz a későbbi fordulatoknak, nosztalgiázhatunk a '90-es évekbeli hangulaton és szettingen, de semmi extra.
Viszont a film második felében felpörögnek az események és fekete humorral nyakon öntött, abszurd, véres rohanás lesz belőle, valami zseniális kaotikussággal és maximumra csavart őrülettel. Az őrülethez jócskán hozzátesz az utolsó harmadra visszatérő, enyhén szólva is idióta Russ, Matt Smith pofátlanul vagány alakításában. Persze leginkább Austin Butler érdeme, hogy olyan jól működik a második rész, hiszen ahogy a sztori kezdetén az eseményekkel csak sodródó Hank szépen lassan a kezébe veszi a dolgokat, úgy áll a feje tetejére a történet is. A néhol tarantinói káoszt idéző ámokfutás pedig egy sablonos tanulsággal is szolgál a múlttal való szembenézésről és a jellemfejlődésről.
Abszurd, de kedvelhető akció-thrillerbe oltott fekete komédia lett tehát Darren Aronofsy adaptációja, melynek a legnagyobb hibája, hogy nem engedte el az elejétől kezdve a gyeplőt annyira, mint az utolsó 30-40 percben.
71 Rajtakapva (2025)
Hanket (Austin Butler) nemrég még a nagy baseballreménységek között emlegették, a jövő sztárjának tartották. Ma viszont egy lepusztult New York-i lakásban tengődik, sört... több»
Szereplők: Liev Schreiber, Laura Dern, Zoë Kravitz, Matt Smith, Austin Butler
