A 13 kísértet 2001-ben a kor horrortrendjeit lovagolta meg: csillogó, vagány látványvilágot, videoklipes vágást és erősen CGI-re épített ijesztgetést kínált, miközben egy régi, 1960-as klasszikust próbált újragondolni. Steve Beck rendezése végül egy sajátosan kettős élményt teremtett: egyszerre feszült, kreatív és vizuálisan erős horror, ugyanakkor sokszor üres, túlfeszített látványshow is, amely nem mindig használja ki a történetben rejlő érzelmi és tematikus lehetőségeket. A sztori szerint Arthur Kriticos, a frissen megözvegyült apa egy különös örökséget kap: egy üvegfalakból épült, mechanikus, folyamatosan mozgó házat, amely nemcsak különleges építészeti kuriózum, de egyben pokoli csapdaszerkezet is. A ház szobái között tizenkét szellem rekedt, mindegyikük saját legendával, haláltörténettel és ikonikus külsővel rendelkezik.
Ahogy a ház aktiválódik, Arthur és családja rájön, hogy nem vendégek, hanem részei egy sokkal nagyobb, sötét és kegyetlen tervnek. A film legerősebb fegyvere vizuális világa. A ház egy ritka, ikonikus horror-díszlet: áttetsző falakkal, mágikus pecsétekkel, folyamatosan változó terek rendszerével olyan labirintust hoz létre, amely önmagában is feszültséget teremt. A jelmezek és a maszkok kifejezetten kreatívak, a szellemek dizájnja pedig máig az ezredforduló horrorjainak legemlékezetesebb elemei közé tartozik.
Különösen A Sakál, A Fejtelen Áldozat és A Kalapács jelenléte ad valódi súlyt és üvöltő vizuális energiát a filmnek. Az operatőri munka sokszor merész, gyors és lendületes, ami összhangban van a film zaklatott ritmusával. A színészi játék meglepően korrekt egy ilyen műfajú mozinál. Tony Shalhoub érzelmi alapot ad a történetnek Arthur szerepében, és bár a forgatókönyv nem engedi igazán mélyre, ő mégis igyekszik valódi fájdalmat és felelősségtudatot mutatni. Shannon Elizabeth kissé egysíkú, de a szerep is kevés teret biztosít számára. A film igazi meglepetése Matthew Lillard, aki energikus, neurotikus, helyenként humoros, máskor őszintén kétségbeesett alakítással lopja el a jeleneteket. Karaktere nélkül a film sokkal kevésbé működne. Rah Digga friss, könnyed dinamika hordozója, és jól balanszírozza a sötétebb részeket. A film pozitívumai közé tartozik az is, hogy tempója szinte folyamatosan feszült és gyors. Nincs üresjárat, a ház mindig reagál, mozog, fenyeget. A szellemek nem pusztán háttérelemek, hanem aktív veszélyforrások, és minden megjelenésük vizuális élmény. A praktikus effektek és a sminkmunka időtállóbbnak bizonyult, mint a CGI, amely bár helyenként láthatóan elavult, összességében mégsem rontja le az atmoszférát. A negatívumok viszont szintén jól láthatók. A forgatókönyv felszínes, sokszor pont azokat a részeket nem bontja ki, amelyek mélyebbé tehetnék a filmet: a szellemek háttértörténetei, Arthur gyászfolyamata vagy a ház valódi működésének misztikuma mind-mind lehetőséget kínált volna, de ezek inkább csak vázlatos motívumként jelennek meg. A film végére a történet kissé túlbonyolított, de mégsem igazán kielégítő; a nagy csavar sem akkora erővel érkezik, mint amekkorát a felvezetés indokolna. A CGI néhol harsány, és a videoklipes, gyors vágások miatt bizonyos jelenetek nem elég tiszták vagy követhetők. A 13 kísértet tipikus példája az ezredforduló horrorjainak: látványos, hangos, ötletgazdag, néhol félelmetes, de nem különösebben mély. Aki szereti a kreatív szellemtervezést, az ikonikus, groteszk figurákat és a folyamatosan mozgó, csapdákkal teli terek feszültségét, annak a film ma is élvezetes. Aki viszont komplex történeteket vagy valóban hátborzongató pszichológiai horrort keres, annak inkább csak stílusgyakorlat marad. A maga kategóriájában azonban egy emlékezetes, stílusos, szórakoztató darab, amely joggal vált kultikussá az évek során.
74 13 kísértet (2001)
Ha egy szűkölködő család a rég nem látott nagybácsi végrendelete révén egy csodálatos házat örököl, a családtagok azt gondolják, legmerészebb álmuk valósult meg. Már ha... több»
Szereplők: Tony Shalhoub, F. Murray Abraham, Matthew Lillard, Shannon Elizabeth, Embeth Davidtz
