Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog még valaha is egy szörnyfilm felnőtt emberként (különösen a mai CGI bohózatok, mint az amerikai Godzilla- vagy King Kong-filmek), de több filmes fórumon is összefutottam különböző összehasonlításokkal arról, hogy a jóval kevesebb büdzséből összehozott Minus One mennyivel jobban meg van írva és mennyire kézzelfoghatóan életszerűbb a film szörnye/kaijuu-ja (már ammenyire Godzilla mint lény életszerű).
Az első tíz percben világossá vált, hogy a nyitójelenetekben is több a fantázia, mint az amerikai Godzilla franchise teljes egészében. Különösen meglepett, hogy a film teljes egészében rendben van - amitől szintén tartottam valamelyest, mert a japánok hosszú évtizedek óta elfelejtettek jó filmet csinálni (évente max. 1-2 film jön így össze - már ha összejön), és híresen borzalmas CGI-jeleneteket rendeznek (lásd: élőszereplős manga és anime feldolgozások vagy 3D animált animék).
A karakterek hitelesek és működnek, jól meg vannak írva és fejlődőképesek. A háború utáni Japán atmoszférája talán még a fenyegető kaijuu jelenléténél is nyomasztóbb és kézzelfoghatóbb. A filmet nézve Godzilla tényleg az atomcsapás utáni Japán kivetülése és teremtménye, ahogyan az eredetileg is ábrázolva volt.
Ami külön kiemelendő, az a kaijuu mitológia. Ami közel sem működött az amerikai filmekben, az gyakorlatilag itt iskolapéldaszerűen került bemutatásra. S itt megint nem a pénz döntött, hanem a jól megírt forgatókönyv.
Röviden, tömören: nem kell több százmillió dollár egy jó szörnyfilmhez. Ami kell hozzá, az nem csak pénzben (nyilván az is kell, rengeteg) mérhető. Amiben leginkább mérhető, az a tehetség és a munka. Itt tökéletesen megmutatták a japánok, hogy mennyivel többet ér a belefektetett munka, mint a belefektetett pénz. Megérdemelte az Oscart.
71 Godzilla Minus One (2023)
Godzilla megjelenik a második világháború utáni Japánban, amely mélyponton van, és az országot még nagyobb nyomás alá helyezi. több»
Szereplők: Sakura Ando, Minami Hamabe, Munetaka Aoki, Kuranosuke Sasaki, Ryûnosuke Kamiki
