Neo Sora amerikai-japán rendező csinált egy erősen politikai témájú japán városi disztópiát. Ez egy minimális költségvetésű produkció, és egészen úgy néz ki a város benne (vélhetően Tokió), ahogy egy japán nagyváros manapság ki szokott nézni. Csak 1-2 apró jel utal arra, hogy a közeljövőben járunk, nem a jelenben. A költségvetés szemmel láthatóan elenyésző mértékű lehetett, ez egy igazán olcsón összedobott, független film, olyasmi, amit a végzős filmművészetisek szoktak készíteni, tele romlatlan idealizmussal. Közepesnél kicsit jobbnak éreztem, talán a más kultúrák iránti érdeklődésem húzta csak fel négy csillagra, a jó ég tudja.
A téma magyar szemmel nézve is ismerős lehet. Japán a történet idejére autokratizálódik, megfigyelőállam létrehozásának a szándéka van a levegőben, ami kiterjed az iskola bekamerázására és a diákok megfigyelésen alapuló pontozására. Nagyjából a kínai modellt kell elképzelni. A kormánynak az általános jogalapot sok mindenre a médiában a folyamatosan (brüsszelezésre emlékeztető) emlegetett, de soha be nem következő óriási földrengés ürügye szolgáltatja. Odakint állítólag rosszul áll a demokrácia (ez tulajdonképpen egyáltalán nem érződik, csak beszéltek róla a fiatalok, meg volt 1-2 utalás az elején), de ettől tök függetlenül kapják a diákok a megfigyelőrendszert a nyakukba, igazából főleg azért, mert két lökött társuk durván megprankelte a a dirit, aki elejét akarja venni a további ellene irányuló inzultusoknak.
A film második felére teljesen ki is záródnak a külvilág témái, azok csak az aktuális társadalmi háttér felvázolásához kellettek. A játékidő második felében minden az iskolában történik. A diákok egy része már eleve lázadó alkat volt, de amikor jön ez a megfigyelősdi, aktívan szembeszállnak. A közösségük kicsit olyan lesz, mint a magyar társadalom miniatűr leképeződése. Vannak szabadon gondolkodók, megalkuvók, apatikusok, sőt kollaboránsok is. Az átjött, hogy nekik ez az egész eléggé sci-fi, amiért irigylem őket.
A sztori lassan épül fel, és európai szemmel nagyon visszafogott, de a japánok már csak ilyenek. Ahhoz képest ez még egész nyugatias beütésű, de lassúságra és kevés ingerre készüljetek. És a léptékek is mások, mint a mi kultúránkban. Ne feledjük, ha Japánban a tanár azt mondja, hogy vegyétek elő a kék ceruzát és valaki a pirosért nyúl, az már félelmetesen punk dolog.
67 Happyend (2024)
A közeli Tokióban katasztrofális földrengés fenyeget. Két barát megtréfálja az igazgatót az érettségi előtt, ami az iskolai megfigyelőrendszer telepítéséhez vezet. több»
