A Conjuring első része számomra mindig is különleges élmény marad. Megdöbbentő, hogy a 21. században egy stúdió ennyire bevállalós, klasszikus stílusú horrorral állt elő, amely sok szempontból a régi idők pszichológiai és hangulati feszültségét idézi. A film nem az olcsó ijesztgetésekre, jump scare-ekre épít, hanem a légkörre, a karakterek hitelességére és a fokozatos feszültségre, ami a valódi rettegést kelti.
A színészi választás zseniális: Patrick Wilson és Vera Farmiga párosa tökéletes. Kapcsolatuk természetes és hiteles, ami még erőteljesebbé teszi a filmben megjelenő fenyegetettséget. Ugyanígy a család tagjai is meggyőzőek, a köztük lévő dinamika valóságos, ami miatt a horror élménye sokkal intenzívebbé válik. Nem csak a szellemek miatt rettegsz, hanem azért is, mert valóban érdekel a sorsuk.
Az egyik legnagyobb pozitívum számomra, hogy a szereplők okos döntéseket hoznak, tényleg küzdenek az életükért, és nem a szokásos „csináljuk a hülyeséget, hogy a történet haladjon” logikára épít a film. Ez az életszerűség növeli a feszültséget, és még hihetőbbé teszi az eseményeket, ami sok más horrorfilmről nem mondható el.
Összességében a Conjuring első része olyan horror, ami egyszerre tiszteleg a klasszikus félelemkeltő eszközök előtt és hozza a modern filmek precizitását: drámai, feszült és valóban ijesztő, miközben a karakterek és döntéseik miatt végig szorítasz értük. Ez a kombináció teszi igazán emlékezetessé és az egyik legjobb modern horrorfilmmé. Tökéletes nyitánya volt a franchise-nak.
87 Démonok között (2013)
Ed és Lorraine Warren feljegyzéseiből ismert annak a családnak a története, akik egy világtól elzárt, tanyasi házban éltek, és egyre félelmetesebb paranormális eseményeknek... több»
