A Jó kutya lényege, hogy egy horrorfilmet legjobb barátunk szemszögéből nézünk végig. Arra a jelenségre épít, amit valószínűleg minden kutyatartó megtapasztalhatott már, amikor négylábú társa a szoba egy üres sarkát fürkészi, vagy a sötétségbe ugat olyan hévvel, mintha valami láthatatlan gonoszságot látott volna. Egy nemes próbálkozás, de hamar kiderült, hogy ez az ötlet egy rövidfilmre elég csak, és a rendező nem tudta más érdekességgel megtölteni a cselekményt. Így a sztori sajnos messze túl lett húzva, leginkább csak repetitív és unalmas volt.
Értékelem a koncepció melletti kitartást és a pár apróságot, amivel megpróbáltak életet lehelni ebbe a horrorba, de sajnos a jelenetek nagy része kimerül abban, hogy egy aranyos kutya a semmit nézi vagy fel-alá rohangál a lakásban. A horrorelemek kimondottan alulfejlesztettek és egy túl szürreális narratívát mesélnek.
A sztori eleinte tipikus horrorklisékből építkezik, a kutyaperspektíva és az azzal járó érdekességek nem igazán lettek kiaknázva. Indy és gazdája egy erdei házba költözik, ahol egyre-másra fura dolgok történnek és a gazdi mentális és fizikai állapota rohamosan romlani kezd. Nem egy, nem kettő, hanem három álomszekvenciát is kapunk, és ugyanazt az ijesztéskombinációt nézzük végig vagy féltucatszor: Indy meghall valamit, futkos kicsit a házban, majd egy homályos dolog a háttérben megmozdul és eltűnik.
A mozinak akad egyetlen érdekes gondolata: az emberi arcokat nem mutatják és ezzel enyhe feszültséget varázsolnak átlagos pillanatokba is.
A gond az, hogy a történet nem igazán tudott kibontakozni, mert a történetmesélési elemek túl limitáltnak bizonyultak. Egy órát kell várni egy nem túl erős végkifejletre, ami nem igazán érzem, hogy jól működött volna, és alig volt kivehető, pontosan mit is kellett volna látnunk. A homályos cselekmény alakulása nem kimondottan izgalmas. A narratíva annyi más érdekesebb irányba is mehetett volna. Akadt például egy doppelgangers-szekvencia, mely messze a legeredetibb horrorjelenet volt, és még izgalmasan is használta fel az egyedi perspektívát.
A világítás és kameramunka remek, Indy gyönyörű élfényben úszik minden jelenetben és bár nagyon látszott, hogy szegény kutyát sokszor vették fel és hogy csak gazdái jutifalatjaira reagált, mégis aranyos volt követni egy négylábú főszereplőt. Ez a gond: a film aranyos volt, és nem vagyok biztos abban, hogy a rendező ezt a hatást akarta-e elérni. Szinte minden kutyusos jelenetben elképzeltem, hogy valaki kedvességeket mondogat neki képernyőn kívülről, hogy jó irányba nézzen az eb, aztán utómunkában ezeket horrorhangokra cserélték. Cuki, de nem túl hiteles, egy kicsit kevésbé misztikus sztorival talán gyerekfilmnek jobban működött volna ez a koncepció.
Azzal nem értek egyet, hogy csak mert a film a rendező szerelmeslevele a kutyájának, ezért minden kritikát ki lehet dobni. Az egész marketingkampány a kutyahorror dologra épült, így kissé csalódott vagyok, hogy nem igazán tudta jól kihasználni egyedi főszereplőjét a film. Legközelebb jöhet valami bohóchalas dráma vagy macskás musical...
66 Jó kutya (2025)
A film középpontjában Indy, egy hűséges kutya áll, aki gazdájával, Todd-dal vidéki házba költözik, hogy új életet kezdjenek. Bár Todd nem érzékeli a környezetükben rejlő... több»
Szereplők: Larry Fessenden, Shane Jensen, Arielle Friedman, Stuart Rudin, Anya Krawcheck
