A Red Hot Chili Peppers dokumentumfilmjét elég nehéz objektíven nézni, ha az ember kedvenc bandájáról van szó. De az a helyzet, hogy még ha nem is így lenne, akkor is azt mondanám: ez egy baromi őszinte, minden sallangtól mentes doku lett. Nem próbálja szépíteni a dolgokat, nem köntörfalaz, egyszerűen csak megmutatja, kik voltak és honnan jöttek.
A srácok végig teljesen önazonosak, és külön jó látni, hogy Anthony Kiedis és Flea sokszor ugyanazt mesélik el, ugyanazzal az érzéssel. Ettől az egész még hitelesebb és emberibb lesz, mintha egy közös emlékezetből raknák össze a múltjukat.
A film hangulata folyamatosan hullámzik: egyszer vicces, aztán hirtelen szomorú, néha megdöbbentő, máskor kifejezetten megható. És pont ez a jó benne, nem egy irányba visz, hanem hagyja, hogy minden oldaluk megjelenjen. Külön erős része a történetnek Hillel Slovak szerepe. Persze eddig is lehetett tudni, hogy mennyire fontos volt a zenekarnak, de itt igazán átjön, milyen mély nyomot hagyott bennük. Nem csak egy név a múltból, hanem egy meghatározó darabja annak, amivé később váltak.
Az animációk meglepően jól működnek, nem érződnek feleslegesnek vagy erőltetettnek, inkább hozzáadnak az élményhez. Ugyanez igaz az archív felvételekre és képekre is: rengeteget dobnak a filmen, és segítenek még közelebb hozni ezt az egészet. Az pedig külön plusz, hogy olyan emberek is megszólalnak, akik hatással voltak a zenekar életére, és ők sem finomkodnak. Simán kimondják, hogy néha mekkora s**gfejek voltak és ettől lesz igazán kerek az egész. Ez nem egy idealizált sztori, hanem egy nagyon is valós, sokszor kaotikus, de pont ezért szerethető történet arról, hogyan lett egy baráti társaságból az, amit a mai napig Red Hot Chili Peppersnek hívunk!
dokumentum | történelmi | zenés
A Netflix március 20-án mutatja be a „The Rise of the Red Hot Chili Peppers” című dokumentumfilmet, amely a zenekar korai éveit és felemelkedését mutatja be. A film... több»
