Elvadulás

2026.06.22 08:03 kabel Olvasottság: <100x

0

A Dögölj meg szerelmem egy utazás az identitás sötét bugyraiba. Egy folyamatos feszültséggel és motívumokkal teli, dinamikus film, ahol Jennifer Lawrence és Robert Pattinson a lelkét is kiszínészkedi, hogy két kellemesen taszító figurát adjon nekünk. Egy érzelmi hullámvasút, ahol folyton a magyarázatokat keressük és metaforákat boncolunk, miközben a film klausztrofóbikus világa felemészti a szereplőket és minket is. Egy erős hangulatfilm, amely megkívánja, hogy gondolkozzunk a látottakon, ne csak bambuljunk és amely az egyik pillanatban bevon, csak hogy utána egyből eltaszítson. A történet második felére elhatalmasodnak a szürreális elemek és a film vadsága kissé túllő a célon.

A történet szerint Jackson és Grace új életet kezdenek fiuk születése után: egy régi, vidéki házba költöznek és próbálnak jó szülőnek látszani. Eleinte dúl a szerelem, és a pár vadulásának semmi sem áll útjába, ám az anyaság nem várt módon tesz keresztbe a kapcsolatuknak. Elhidegülnek egymástól és a testiség helyét folyamatos feszültség veszi át. Eleinte egy tipikus szülés utáni depressziós túlterhelődést bemutató filmet kapunk. Hasonló a tavalyi Farkasanyához vagy a Ha tudnék, beléd rúgnék filmekhez, azonban a történet nyilvánvalóan rejteget valamit és jóval több energiával meséli sztoriját, mint az említett művek. Emellett Jennifer Lawrence Anyám! c. alkotásával is számos párhuzamot találhatunk, főleg a két mozi nyomasztó hangulata miatt.

A film eleinte Grace perspektíváját követi és az ő világát látjuk, miközben a nő egyre jobban levetkőzi anyai szerepét. A legyek zavaróan zümmögnek, a kutya hangosan ugat, a gyerek folyamatosan sír, a vágás pedig gyors és kaotikus, csakúgy, mint az álomszerű színezés vagy a torz mosódások. Még a tájjelenetek is a szorongást erősítik. A szűk képarány bezártsága és a tág beállítások hiánya is érezhető. Grace belső harca a filmnyelvi eszközökkel manifesztálódik és bennünk is disszonanciát okoz.

Amíg a férje dolgozik, Grace a városszéli házban lézeng, nőiessége háttérbe szorul, képtelen inspirálódni, és nem tudja kiélni a vágyait és a szexualitását. De ez nem egyoldalú mese - bár a nő viselkedése egyre kaotikusabb és irracionálisabb, férje segítség helyett inkább menekülőre fogja. A rendező ügyel rá, hogy mindkét felet inkább negatívan tüntesse fel, és bár keressük a rokonszenvet a film figuráival, szinte folyamatos az idegenítés. Minden jelenetet egy megfoghatatlan feszültség jellemez és a történet alakulása meglepetésekkel teli. Nem kiszámított narratív struktúrát nézünk, hanem egy félrevezetésekkel teli szenvedést. Számos mozzanat repetitív, ahogy az ilyen kapcsolatok esetében lenni szokott, a narratíva azonban nem csúszik át unalmasba. Sőt, folyamatos figyelmet igényel, hogy legalább mi el tudjuk választani a valóságot a szereplők képzeletétől.

A cselekmény több képpel és metaforával játszik. A férfiasság reprezentációi figuraként bukkannak fel egy szilaj, fekete ló és egy sötét motoros személyében, olykor elcsábítva Grace-t. A csak pillanatokra megjelenő elemek, mint a cél nélkül, fegyverrel alvajáró idős hölgy, a figyeleméhes kutya vagy a csillagvizsgáló mind a karakterekre reflektálnak és felteszik a kérdést: mégis miről is szól a film valójában? A felszínen ott van az anyaság, ám a két szülő szinte sohasem gyermekük nevelésén veszekszik és sokáig nevén sem szólítják a kisbabát, mintha valami furcsa entitás lenne. Valódi-e a gyermek, valódi-e a pár szerelme, vagy csak a gyász feldolgozását figyeljük? Időbeli ugrások, bizonytalan mesélő és mentális problémák tarkítják a film második felét, de az erős alakítások és az ingergazdag történetvezetés miatt kíváncsian várjuk, mi lehet a lehetetlen egyenlet megoldása.

A film utolsó harmadán talán túlságosan is eluralkodik a káosz, és egyre nehezebb követni, pontosan mit is akart mondani a rendező, Lynne Ramsay. A pár korai kapcsolata is kérdésessé válik és olyan, mintha a testiségen kívül semmi sem kötné össze ezt a két embert. Itt Pattinson karaktere húzta a legrövidebbet, hiszen róla alig tudunk meg valamit. Még a munkája is a háttérben marad, holott ezért hagyja ott minden nap a családját.

A történetben számos téma kavarog: az anyaság, az identitás, a depresszió és a szorongás elemei a legerősebbek. Nincs azonban olyan jelenet, amikor a szereplők leülnek, hogy elmeséljék a film üzenetét, így végig gondolkoznunk kell a látottakon. Egy kimondottan nyomasztó és enyhén szürrealista hangulatfilm ez. Lawrence és Pattinson fantasztikusan játszották az elborult párt, egyszerre valóságos, vad és pszichózis szélén táncoló figuráik miatt érdemes erre a mozira jegyet váltani.