Itt kezdődik a jó sci-fi

2026.06.23 16:28 puszpang Olvasottság: <100x

1

Rupert Wyatt egy zseni. Így kell filmet rendezni. Méghozzá jó filmet. Egy ötlet kimerülhet abban, hogy vannak a földlakók és jönnek az idegenek, majd abból alakul egy végeláthatatlan CGI balhé, hogy lerobban a nadrágunk is, az agyunk meg fel.

Itt egy elvesztett helyzet áll elő. Mit tud kezdeni az emberiség, sőt egy kisebb csoport, hogy a fény ne hunyjon ki végleg? Mi az idegeneknek állatok vagyunk, sőt, inkább baktériumok. Krumplik a szántóföldön. Hasznos rabszolgák. A gyomrom gombócban volt a film alatt. A hangulat, a zene, a jelenetek megragadtak és nem eresztettek el.

Ebben a filmben az a poén, hogy űrlények sem kellenek ide, hogy ez valóság legyen. Talán most is az, csak nem vesszük észre, mert az ember születésénél fogva elfogadja a valóságot. Üres fejjel jön, amit beletöltenek, úgy bólogat. Esetleg fény gyúl és rájön, hogy az út, amin elindították, ezer sebből vérzik. Éppen ezért a járt utat a járatlanért mindig hagyd el, de ne ész nélkül. Az ébredés többnyire fájdalmas és áldozatokkal jár. Nézzük csak meg, hogy egy-két generáció alatt mennyit torzul minden. Itt az is kérdés, hogy mihez képest? Ugyanis senki nem nyilváníthatja magát kiindulópontnak. Az ember szolgafaj. Önmagának, vagy másoknak, az lényegtelen. Az idő megy. Repülnek az évezredek. A történelem meg egy helyben toporog. Ez nem csak egy Elrabolt világ, hanem egy tálcán átnyújtott világ. Úgy fest, így kényelmesebb.

Ez a film megtanít arra, hogy ha az élet tüzét el is oltják, egy apró láng mindig megmarad. Semmi nem tart örökké. Egyszer olyan világban ébredünk, ahol a fény az úr.