Beckett, ez a nagyszerű író nem volt partiarc, ez már a könyveiből is érződik, és ebben a filmben úgy jön át, hogy az unalmasság egy lényeges személyiségvonása. Néha azért megvillan egy sajátságos ír humor, ami olyankor felettébb szórakoztató tud lenni a kiéhezett néző számára. Ugyanis többnyire unalom és monotonitás lengi át a produkciót. De ez szerintem jó esetben téves, rosszabb esetben önkényesen hamis rendezői megközelítés; lejjebb kitérek rá, hogy miért.
Ettől függetlenül szépen kivitelezett a film, Gabriel Byrne alakítása pedig nagyszerű. Az író életútjának megismeréséhez valamennyire hozzátesz ez az életrajzinak tűnő történet, így az irodalomkedvelők számára a lapossága ellenére is ajánlott a megtekintése. De vigyázat, az alkotók nem a tények pontos rekonstrukciójára törekedtek, hanem Samuel Beckett bűntudatát, kapcsolatait és alkotói vívódásait igyekeztek megragadni.
A valós életrajzi elemeket rugalmasan kezelték, ahol úgy látták jónak. Kezeljétek igen kritikusan a film narratíváját, mert félrevisz. Beckettet az anyjával viaskodó, párkapcsolataiban szerencsétlenkedő, vívódó és unalmas alakká redukálja, és ez szerintem azon a félreértésen alapul, hogy az írói stílusára jellemző minimalizmust a filmalkotók tévesen értelmezhették. Ténylegesen nem volt ő egy ennyire töketlen figura, mint ahogy mutatják, annak ellenére, hogy valóban volt egy visszahúzódó, szűkszavú és melankolikus karaktere. De fiatalon lelkesen atletizált és krikettezett, a 2. vh alatt ellenállási mozgalomban volt, ami azért elég bevállalós dolog, prostikkal kavart, jobban zajlott körülötte az élet, mint ahogy ez az unalmas ábrázolás sejteti. A rendező teljesen feláldozta a monoton bűntudat-dramaturgia oltárán Beckett személyiségét, és egy rakás pipogya szerencsétlenséget faragott belőle a vásznon; ez nagyon nem volt szép tőle.
A forgatás égbekiáltóan feltűnő módon Budapesten és környékén (valószínűleg az etyekwoodi mezőkön) zajlott, természetesen pár magyar színész is felbukkan. Aki ismeri a magyar fővárost, az jól elszórakozhat a helyszínek beazonosításával.
Az általában szép kivitelezés ellenére vannak meghökkentően igénytelen pillanatok; kedvencem, amikor az éhező írek élelem után kutatnak a nagyon Pest megyei növényvilágú, nagyon nem ír mezőn, és a tarackos fű között ásott lyukból kiszednek egy kéthónapos, ráncos, újkorában a LIDL-ben megmosva árult piros héjú, főzni való krumplit, és beteszik a kosárba egy másik, szintén patyolat tiszta ráncos krumpli mellé. Na, az elég bizarr módon volt röhejes; én szégyelltem magamat majdnem a rendező helyett, hogy ezt így OK-nak találta.
69 Előbb táncolj! (2023)
A Nobel-díjas Samuel Beckett a 20. századi drámaírók egyik meghatározó alakja. Bár sokan a Godot-ra várva című híres darabjáról ismerik, Beckett jelentősége a modern... több»
Szereplők: Gabriel Byrne, Szász Júlia, Sandrine Bonnaire, Aidan Gillen, Fionn O'Shea
