A film egy nagyon egyszerű, egyébként teljesen működő metaforára épül. Ugyanazokat a köröket futjuk az életben, döntéseket halogatunk, félünk meglépni egy fordulópontot, aztán újra és újra ugyanoda jutunk vissza. A folyosó a hurok, a hurok az élet, az anomália a döntési helyzet. Visszafordulsz, ha valami nem stimmel, mész tovább, ha minden rendben van. Ennyi, értem. Csakhogy attól, hogy értem, még nem feltétlenül érzem is. Az Exit 8 számomra itt bukik el.
Hirdetés
Ez a film valahol félúton van minden között, nem elég sci-fi ahhoz, hogy valóban érdekeljen, mi a sz@r történik, nem elég horror ahhoz, hogy féljek, nem elég dráma ahhoz, hogy igazán érdekeljen a főszereplő sorsa, de nem is elég pszichológiai film ahhoz, hogy a saját fejemben folytassam tovább azt, amit a film elkezdett. Van benne egy jó alapötlet, van egy érdekes világ, vannak ügyes anomáliák, van egy gyerek, van egy sétáló ember, van egy egyre nyomasztóbbá váló ismétlődés, és közben ott lebeg az egész fölött a kérdés, hogy mikor vagyunk képesek végre meghozni azt a döntést, amitől rettegünk? Csak közben én nem rettegtem, nem izgultam a főszereplőért, nem izgultam a gyerekért, nem érdekelt különösebben a sétáló ember sem, a diáklány sem. Néztem, hogy történik valami, majd megint történik valami, majd ugyanaz történik egy kicsit máshogy, és közben vártam, hogy a film végre merjen valamit kezdeni ezzel az egésszel. Nem mert.
Az Exit 8 legnagyobb problémája, hogy gyáva film. Gyáva a rendezésben, mert folyamatosan biztonsági játékot játszik, gyáva a kivitelezésben, mert felépít egy helyzetet, amelyből akár tényleg kurv@ nyomasztó és félelmetes film is lehetett volna, aztán rendre visszalép egyet, mintha az alkotók folyamatosan attól félnének, hogy ha túlságosan elengedik a filmet, akkor elveszítik a nézőt.
Nem tudom, milyen élmény a játék, amiből készült, mert nem játszottam vele, de szerintem ez nem oszt, nem szoroz, hiszen egy filmnek önmagában is működnie kéne. A játék ötlete nyilvánvalóan érdekes. Ugyanazon a folyosón mész végig, és azt kell észrevenned, mi változott. A film ezt szépen átülteti, de közben mintha nem tudná eldönteni, hogy játékmenetet akar-e filmes élménnyé alakítani, vagy egy valódi történetet akar elmesélni. Így lett belőle egy hosszú kísérlet. Mondjuk, kísérleti filmként sokkal jobban is működne. Egy 30-40 perces kisjátékfilmben ez az egész szerintem baromi jó lenne. Beülsz, elindul, beszippant a folyosó, elkezded keresni az anomáliákat, egyre kevésbé tudod, mi valóság és mi nem, majd a végén kapsz egy gyomrost. Ennyi. Ott lenne súlya, lenne ritmusa, benned maradna. Nagyjátékfilmként viszont az Exit 8 folyamatosan ugyanazt a gondolatot járja körbe, miközben maga a film is pontosan azt csinálja, amiről beszél. Körbe-körbe megy, és várja, hogy egyszer majd eljutunk valahová. Attól, hogy a film formailag megismétli a mondanivalóját, még nem biztos, hogy jó is lesz. A végére az volt az érzésem, hogy nem én jöttem ki a hurokból, hanem a film fogyott el.
Egy filmnek nem elég, hogy van mit mondania., valamit éreztetnie is kellene. Bátrabban kellett volna hozzányúlni a témához. Így részemről ez a film kifejezetten rossz!
60 8-as kijárat (2025)
akció | horror | kaland | misztikus | thriller
Egy férfi eltéved egy földalatti folyosón. Követi az „útmutatót”, de furcsa dolgok történnek vele. Valóságos ez a tér? Vagy csak illúzió? Vajon a férfi képes lesz kijutni... több»
Szereplők: Kazunari Ninomiya, Yamato Kôchi, Naru Asanuma, Kotone Hanase, Hirota Ohtsuka
