Testhorror, lélekkel

2026.09.03 17:48 Artemisia Olvasottság: <100x

0

Julia Ducournau harmadik nagyjátékfilmje nem szakad el teljesen korábbi munkái, a Nyers és a Titán szellemiségétől, ám a francia író-rendezőnő egy új arcát ismerhetjük meg belőle. Míg előző filmjei azt mutatták be, hogy az egyén devianciája hogyan hat a társadalomra, addig az Alpha a társadalom deviancáját, a pánikkeltést, a kiközösítést és tömeghisztériát vizsgálja az egyénre nézve. Emellett öröklődő családi dinamikák, bevándorlás, függőség, szülő-gyerek viszony, felnőtté válás, első szerelem és szexuális ébredés, generációs különbségek és a generációs trauma is jelen vannak - utóbbi igencsak markánsan.

Aki pedig ismeri Julia Ducournau stílusát és filmnyelvét, annak nem meglepő, hogy a rendező ezen velős témák átadására is a testet hasznàlja fel. Nála a test sosem csak fizikai határvonal az egyén és a külvilág között. A Nyersben a test az önkifejezés, a belső ébredés, az érés eszköze volt, a Titánban a test szabadon formálható nyersanyag volt, átjárható ember és gép, nő és férfi, más identitások, transzhumán életformák között. Alphában pedig a test nyitott könyv mások számára. A szégyen, a megbélyegzés, a félelem eszköze, később viszont az emlékezeté is.

Egy alternatív '90-es évekbeli Franciaországban járunk, egy meg nem nevezett városban, ahol egy különös kór ütötte fel a fejét : egy testnedvek útják terjedő vírus, ami fokozatosan márvánnyá alakítja az emberi testet. A vírus nincs ellenszere, a halálozási arány 100%.

Ebben a közegben él a 13 éves Alpha, aki egy bulin arra ébred, hogy egy kétes eredetű tűvel tetoválják a karját. Alpha orvos édesanyja éppen a járvány sűrűjében, a fertőzöttek osztályán dolgozik, így a hírre, hogy a lánya esetlegesen megfertőződött, a legbelső félelmek szabadulnak fel, melyek Alpha heroinfüggő nagybátyjához, Amin-hoz is kapcsolódnak.

Közben Alpha-t az iskolában a vírustól rettegő társai kiközösítik, gyakorlatilag leprásként kezelik. Bár még nincs meg a teszt eredménye, nem is biztos, hogy Alpha elkapta a vírust, a pánik mégis tömeges méreteket ölt.

A rendezőnő saját elmondása szerint a '80-as, '90-es évek AIDS-kríziséből inspirálódott, amit gyerekként élt át. A filmhez kitalált betegséggel pedig emléket akart állítani az AIDS-ben elhunytaknak.

A film feszült atmoszférát épít: a rettegés a vírustól, a leterhelt egészségügyi rendszer a zsúfolt kórtermekkel, a betegség különböző stádiumaiban járó, részben vagy egészben kővé vált, port felköhögő emberek, a mindennapos halálozások képei hitelesek, tűpontosak, sőt a Covid-járvánnyal a hátunk mögött némileg még ismerősek is.

Az ézelmi ív szintén betalál: Aloha magányát nemcsak a kamaszkor teszi. A berber bevándorló családban ő az egyetlen aki nem beszéli a berber nyelvet, a nagyszüleivel csak az édesanyja tolmácsolásában tud beszélni. A nagyszülők a miszticizmus oldaláról közelítik meg a vírust, míg az édesanyja orvosként a tudomány felől. Mindenki rettegi a vírust, de a drogfüggő nagybátyja, Amin tálcán kínálja magát a tűhasználattal. Az iskolai vegzálások, pánikrohamok, a saját kesze-kusza érzései mellett pedig a nyakába szakadnak a vírussal először talàlkozó generáció félelmei, valamint Amin sorsának árnyéka is rávetül.

Ducounau ismét komplex karakterekkel dolgozik. Előző hősnőihez, a Nyers Justine-jéhez és a Titán Alexia-jához hasonlóan Alpha egy önmagára és a saját érzésire rácsodalkozó, új identitásokat felfedező főhős. Csaképpen nem ideális körülmények között teszi meg a felnőtté válás felé vezető első lépéseket. Az őt alakító, 21 éves Mélissa Boros pedig jó érzékkel adja vissza a démonokkal és hormonokkal egyaránt megküzdő 13 éves lányt.

Alpha édesanyja a csendben szenvedő, erős nő prototípusa. Egyedülálló anya egy lázadó, más kultúrában szocializálódó 13 évessel. Orvos egy, az egészségügyi ellátórendszert megbénító tömeg (talán világ?)járvány idején. És rendszeresen, a saját kezével menti meg a magát folyton túladagoló, heroinfüggő öccse életét (mégha az újraélesztések szabálytalanul, az ágyon is történnek). A színésznő pedig jól helytáll mindegyik szerepben.

Az önpusztító életet élő, meghalni vágyó Amin kataktere mégis az életigenlésre tanítja meg Alpha-t. Kettejük közös jelenetei a film èrzelmi csúcspontjai, Tahar Rahim pedig nagyot alakít Amin szerepében.

Az Alpha nem könnyű, de különleges filmélmény, amit nem lehet egyhamar elfelejteni. Bár a testhorrorr elemek, a polgárpukkasztás és sokkolás most takaréklángon égnek vagy épp szünetelnek, mégis szuggesztív és hamisítatlanul magán viseli Julia Ducournau kézjegyeit.