A mai, olcsó hatásvadászatra épülő filmgyártás tengerében felüdülés egy olyan alkotással találkozni, amely nem szájbarágós párbeszédekkel vagy teátrális drámázással akar hatni, hanem a csend súlyával és a morális felelősségvállalás nyomasztó légkörével.
Hirdetés
Cillian Murphy játéka a film igazi gerince: végig lenyűgöző, ahogy az arca elárul mindent. Az a megtört, dermedt tekintet – ahogy újra meg újra csak bambul maga elé, mintha belsőleg teljesen letaglózta volna a látott szörnyűség – pontosan átadja egy olyan ember mély, belső szenvedését, aki nem tud többé szemet hunyni az igazságtalanság felett.
A történet a hírhedt Magdolna-mosodák sötét világába enged bepillantást, de egy kifejezetten szerény, visszafogott megközelítésben. Bár a valóságban és más feldolgozásokban ennél lényegesen durvább, szadisztikusabb dolgok történtek az ír egyház falai között, ez a film inkább a közösségi elhallgatásra és a cinkos némaságra fókuszál. Az apácák vezetőjének gesztusa – ahogy a "karácsonyi ajándékkal" próbálja burkoltan lekenyerezni a főhőst, hogy az megőrizze a hallgatását – tökéletesen mintázza meg az intézményesített korrupció és a fojtogató hatalomgyakorlás finom melegágyát.
A főhős végül mégis megteszi a döntő lépést, és kiment egy fiatal lányt a kolostorból, felvállalva a saját és családja kényelmes biztonságának kockáztatását.
A film összességében egy erős, gondolatébresztő dráma, kifejezetten jó színészi alakítással. Ugyan a visszafogottsága miatt helyenként lehetett volna feszesebb vagy nyers drámaiságában merészebb – a valós borzalmakhoz képest kissé elsimítottá válik –, az üzenete és az elvei melletti kiállása miatt mindenképp elismerést érdemel.
(Gyenge 4-es szint, de a szikár tartásért jár a dicséret).
52 Ilyen apróságok (2024)
1985-ben az odaadó apa és Bill Furlong a helyi kolostor által őrzött nyugtalanító titkokra bukkannak, és megdöbbentő igazságokat fedeznek fel. több»
Szereplők: Cillian Murphy, Emily Watson, Michelle Fairley, Peter Claffey, Agnes O'Casey
