Semennyire sem sablonos

2026.10.02 23:42 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

0

Eva Victor első nagyjátékfilmje remekül sikerült, még akkor is, ha a téma nehéz, ráadásul a rendezőnő a személyes megélését dolgozta fel és vitte vászonra. Figyelemreméltó, hogy a rendezés mellett a forgatókönyvet is ő maga írta és a főszerepet is játssza, talán ezzel is biztosítva, hogy minél pontosabban az jöjjön át nekünk, nézőknek, amit át szeretett volna adni. Nagyon intim ennek az alkotásnak a hangvétele, egyúttal egyfajta fekete humor is jelen van, de a filmadatlapon a műfaji megjelölések közül a vígjáték tévedés, ez egy mély belső dráma. A traumatudatosság, traumafeldolgozás , gyász, az áldozat és közösség közötti dinamika kérdéseit feszegeti.

Az alkotó szemmel láthatóan szakítani kívánt a hollywoodi traumaábrázolás és feldolgozás szokásos kliséivel. Nem használ nagyhatású érzelemkiváltó technikákat, nincs nagy összeomlás és katarzis. A főhős a környezetében lévők (orvos, bíró stb.) helyes gyógyulással kapcsolatos elvárásainak nem kíván megfelelni, hovatovább sokszor poénkodik fekete humorú beszólásokkal, ami egyfajta falépítési technika az én olvasatomban. Toxikus idegenek gyakran ítélkeznek afelett, ahogy Agnes (a főszereplő) kezeli a saját helyzetét, de közben több terápiásan jótékony kapcsolata is van, ilyen a barátnője, a szomszéd és a random streetfood büfés fószer.

Agnest az egyetem irodalmi tanszékének egy professzora tulajdonképpen megerőszakolja. Se a cselekmény, se az elkövető nincs fókuszban, hovatovább, az elkövető nincs démonizálva. Ami a film fókuszában van, az minden, ami ez után történik. A társadalom nem nagyon tud mit kezdeni az áldozattal, maga az áldozat egyfajta bűntudatot érez. Nem voltam szerencsére hasonló helyzetben, de amennyire a pszichológiai érdeklődésem és tudásom megengedi, hogy. megítéljem, elég hitelesnek és pontosnak érződik Agnes megélése.

A történet végén nem kapunk feloldozást vagy megoldóképletet, mégsem lett hiányérzetem. Érzékeny és intelligens film volt, nem a legnagyobb durranás, amit valaha láttam, de fontos és meglehetősen jó alkotás.