A Resident Evil 1996-os megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. Azonban amennyire sikertörténet a játékoké, legalább annyira hányatott a filmadaptációk sorsa.
Hirdetés
Paul W.S. Anderson 2002-2016 között 6, egyre céltalanabb Resident Evil-filmet készített (az első részben szereplő The Hive kódnevű létesítmény után mind a 6 A kaptár címen futott - ezt az első rész után tárgytalanná vált címet most is megtartották). 2021-ben egy feledhetőre sikerült reboottal is megpróbálkoztak (Raccoon City visszavár címmel), sőt egy Netflix-sorozatot is megélt már a franchise. Mindezek után filmes fronton a Resident Evil korántsem garancia a minőségre, de amikor felmerült Zach Cregger neve, minden más megvilágításba került.
A Barbár és az Oscar-díjas Fegyverek rendezője resetelt minden előzményt, és egy teljesen friss, önálló és független filmet hozott össze. Cregger filmje egy lelkes rajongó lázálma, játékosoknak és horrorfanatikusoknak egyaránt. Egyszerű, véres, groteszk - és most először humoros. A morbid humor pedig éles fegyverré válik Cregger kezében, amiről eddig nem is tudtuk, hogy ennyire jól állhat egy Resident Evil-sztorinak.
A film alig másfél órás játékideje alatt Raccoon City és környéke kritikus éjszakáját követi nyomon, amelynek a sűrűjébe csöppen Brian (Austin Abrams), a kétbalkezes futárfiú, aki csak egy csomagot akar kézbesíteni. De előbb egy hóvihar, majd egy furcsa, katatóniás nő, aztán egy baleset nehezíti az útját, ami után elszabadul a pokol. Bizarrabbnál bizarrabb mutációk, ocsmányabbnál ocsmányabb lények és egyik vérfürdő a másik után jelzik az útját a fagyos-jeges külterülettől a Raccoon City kórházig, ahol talán képesek ellenszert kotyvasztani a vírusra, persze ott a talán.
A rövidre szabott játékidő gondoskodik róla, hogy szinte ne legyen üresjárat, ami 1-2 felesleges monológtól és egy-egy idegesítő mellékszereplőtől eltekintve működik is.
Végig Brian nézőpontjában vagyunk, aki nem akcióhős, hanem átlagember. Bénázik, ügyetlenkedik, és zömében csak a szerencsén múlik, hogy túlél egy-egy meleg helyzetet. A kommunikációja nagyrészt káromkodásból áll - de ki lenne különb, ha egy hosszú munkanap végén egy zombiapokalipszis kellős közepén találná magát, nem tudna lőni és még térereje sem lenne? A tapasztalatlan civil nézőpontja frissességet csempész az egészbe, és még szórakoztató is. A mennyiségileg és minőségileg is jól belőtt humorfaktorért szintén plusz pontok járnak. Különösen úgy, hogy a műfaji klisének számító jump scare-eket sokszor nem horrorrelemként használja, hanem önironikusan, inkább humorforrásokként.
A vizualitás és a CGI területén is a kevesebb több elvét követi: sötét, a játékok különböző szintjeit megidéző képi világ, ahol a nyitott terek is klausztrofóbnak hatnak. A folyton mutálódó szörnymonstrumok az ábrázolt világba többnyire organikusan beleillenek (talán csak a finálé emberhegye ugrik le a vászonról). És emlékezetes képi megoldások, pl. a fertőzött kutya, a Brianra támadó, ártalmatlannak tűnő kislány vagy a kórház szülészetén a babaszörnyek is elég jól néznek ki.
A játékrajongókat több easter egg, pl. az ízlésesen elrejtett PFS nézőpont és az erősen videójáték-hangulatú kórházi jelenetek, mint a savköpő mutánsok a liftben, a fegyverek és töltények rendszeres bemutatása is kiszolgálja.
A főszerepben Austin Abrams csetlő-botló karaktere elviszi a vállán a sztorit - nem tipikus akcióhős, talán nem is a legszerethetőbb - de valid és átélhető, az a fajta átlagos srác, akiben bárki magára ismerhet. A mellékszereplőkről már nem lehet ilyen pozitívan nyilatkozni, többnyire típusfigurákról van szó. A rendőr marcona és kérlelhetetlen, a katonanő kemény, mint a kő, a tudósok pedig szórakozott idióták, akik egy, a városon végigsöprő zombivírust simán össze tudnak dobni, de ahhoz, hogy elegendő ellenszert tartsanak kéznél vagy egy injekcióstűt beszúrjanak időben, az már nem megy nekik.
Összességében Zach Cregger megint megcsinálta. Nagyon szórakoztató, nagyon nézőbarát és nagyon rajongósimogató horrorkomédia (igen, ez a besorolás nem túlzó) őrületet hozott össze, ami egyértelműen a legjobb eddig készült Resident Evil-adaptáció. Nem azért, mert hibátlan, vagy sosem láttunk még ilyet, hanem elsősorban mert a mérce olyan nagyon alacsonyan volt eddig.
62 A kaptár (2026)
akció | horror | misztikus | sci-fi
Egy szerencsétlen futár, akit azzal bíznak meg, hogy egy csomagot eljuttasson egy távoli kórházba, egy járvány kellős közepébe csöppen, és mutálódott lények hordáin kell... több»
Szereplők: Austin Abrams, Paul Walter Hauser, Zach Cregger, Kali Reis, Zach Cherry
