2026.10.17 23:06 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
0

Egyszerű történet

Aki Kaurismäki meglepi azt, aki először látja valamelyik filmjét. A megoldásai állandóak: statikus kamerák, a 70-es éveket idéző enteriőrök, a kocsmai jukeboxok, a szűkszavú figurák, szándékosan kissé béna stílus. A nézők legalább fele el is könyveli róla rögtön, hogy tökhülye, és a későbbiekben következetesen elkerüli a rendezőt. Én is majdnem így voltam vele, csak aztán adtam neki még egy esélyt, és most már élvezem, és egyfajta punk fazonnak tartom.

Hirdetés

Ez a 2023-as alkotása nálam nem ment akkorát, mint A múlt nélküli ember (2002), a Külvárosi fények (2006) vagy a Kikötői történet (2011), de még így is jó volt. Ezúttal is némileg szerencsétlen kisembereket látunk: Ansa egy bolti eladó, Holappa egy iszákos melós. Mindkettőjük munkahelye és magánélete is reménytelen, és miután egy reménytelen estén egy reménytelen helyen összetalálkoznak, egymásba kapaszkodnak. Ansa válaszút elé állítja a piás melóst, akit menet közben minden munkahelyéről kirugdosnak az életmódja miatt. Nem túl szabványos, de lényegében szimpla, sőt, agyonegyszerűsített szerelmi történet ez, melyhez némi kontrasztot szolgáltatnak a rádióból időről időre szóló ukrán háborús hírek.

Egyszerű történet

A röpke 81 perces filmben vannak tisztelgő utalások Charlie Chaplin művészetére és egy jó adag népmesei leegyszerűsítés. Ha ismered a rendezőt, akkor szerintem érdemes adni ennek a filmjének is egy esélyt, de ha még nem láttál tőle semmit, akkor szerintem ne ezzel a művével kezdd. A személyes ajánlásom az, hogy tegyél próbát A múlt nélküli emberrel. Ha az tetszett, akkor később jöhet ez is.

dráma | romantikus | vígjáték

Két magányos ember (Alma Pöysti, Jussi Vatanen) véletlenül találkozik egy este Helsinkiben, és mindketten megpróbálják megtalálni a másikban az első, egyetlen és utolsó... több»

0