MittuDomain

Rókabőr a jobbik (?) fajtából
Klasszikus vígjáték szerepük szerint 40-50 közötti nőkkel a főszerepben. A történet teljesen lineáris, nincs benne semmi meglepő fordulat, azt a kevés izgalmat már az előzetes elspoilerezi, a történet kifutása az első pillanattól egyértelmű. Képzeljetek el egy takaréklángra csavart (ez is erős túlzás, legyen inkább egy teamécses…) Másnaposok/Rossz anyák filmet, azok minden izgalmas fordulata nélkül. Arra jó, hogy a film legalább nem rossz, és kikapcsol arra a kb. másfél órára, de egyéb haszna számomra nem volt, alapból mehetett volna streamingre. Az utolsó jelenet (6 hónappal később...) pedig a legtipikusabb amerikai blődlik szintjére süllyeszti vissza a filmet, azért igazán kár volt. Az egy... több»

cuki kaland
Az Agyugrász egy üdítően eredeti animációs film, amely izgalmas alapötletét látványos, humoros és érzelmes formában bontja ki. A történet az ember és az állatvilág kapcsolatát vizsgálja, miközben könnyed kalandfilmként és sci-fiként is remekül működik. A film egyik legnagyobb erőssége a kreatív világépítés és a szellemes poénok sora, amelyek a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt élvezhetők. A látványvilág színes és energikus, a szereplők szerethetők, a mondanivaló pedig finoman, didaktikusság nélkül jelenik meg. Bár néhány fordulat kiszámítható lehet, az összkép mégis kifejezetten szórakoztató és szívhez szóló. Az Agyugrász azoknak ajánlható, akik szeretik a kreatív Pixar-filmeket, és e... több»

Rókabőr, a jobbik fajtából
Ismét a koncertfilmek és a zenei előadói életutak időszakát éljük. (Billie Eilish, Michael Jackson vagy akár pár évvel korábbról Elton John /a Rocketman mind közül kiemelkedik a szememben/, Freddie Mercury stb.) A stúdiók biztonsági játékot játszanak, vagy a nosztalgiára, vagy a friss előadók rajongótáborára építenek - a számok szerint egyelőre jogosan, de ez a műfaj is ki fog pukkadni hamar. A film a 2015-ös párizsi koncert körül forog, így legalább nincs mit elspoilerelni rajta; ami akkor még új volt, az manapság már semmiképp nem az. :) Aki szereti a zenét/előadót, nem fog csalódni, kellemes koncertélményt élhet át a filmszínházban is, a koncertjegy árának töredékéért.

Klasszikus bosszúfilm
A korombeli (30-as évei végén járó) ember már nosztalgiával tekint a '80-as évek szögegyszerű akciófilmjeire. Nem jártam ugyan még az Egyesült Államokban, pláne nem 1970 Detroitjában, mégis "érzésre" a keretek felfestése kiválóan sikerült. A díszletek, a jelmezek, a környezet, a casting mind jó, a zeneválasztás egyenesen telitalálat. Maga a történet teljesen lineáris, mégis nagy jelentősége lesz az elején aprónak tűnő részleteknek. A film naturalista és néhol brutális, de a sztori ezt megköveteli, 16-os karikával tényleg vesztett volna a hatásából. A színészeknek kihívás lehetett ilyen kevés szöveggel dolgozni, ebben mindhárom szereplő nagyot alkot, és az általam eddig nem sokra értékelt Sha... több»

Póki végre felnőtt
Nehéz a filmről spoilerek nélkül beszélni, ezért fogalmazok alább úgy, ahogy. Destin Daniel Cretton rendezéséből hiányzik a Jon Watts-filmekre jellemző, jó értelemben vett infantilizmus. (Amit egyébiránt én jobban szerettem.) Egy sokkal komolyabb, a szónak minden értelmében érettebb főhőst kapunk, aki az "előzménytrilógia" lelki terhei és traumái alatt roskadozik. Ha a korábbi részekre felnövéstörténetként tekintünk, akkor itt az idő belevetni magunkat a már felnőtt Peter Parker kalandjainak követésébe. Az új Marvel-éra óta most kapjuk meg a legklasszikusabb képregényhőst, és bár a történet globális jelentőségű, mégis eddig talán ez a legföldhözragadtabb. Igazából nem mozdulunk ki New York t... több»