A mozitörténelem talán legjobb filmtrilógiája a Vissza a jövőbe, de kétségtelenül legalább a dobogón van a helye. A ’80-as évek ikonikus filmjeiről még évtizedek távlatában is úgy lehet beszélgetni, mintha csak tegnap jelentek volna meg a mozikban. És mindig meg lehet tudni róluk valami olyan érdekességet, amit addig nem hallott az ember. Most például a Vissza a jövőbe 2.-ről mesélünk egy picit.
A folytatásfilmek esetében a készítők előtt három út áll: vagy simán odabiggyesztik a kettes számot a cím mögé, vagy valamilyen alcímet találnak ki, esetleg teljesen új címet adnak az egésznek. Nos, a Vissza a jövőbe 2. esetében végül az első történt, pedig az eredeti elképzelések szerint pont az utóbbi volt a terv.
Robert Zemeckis és Bob Gale ugyanis az első film sikere után nem kettő, hanem csupán egy folytatásban gondolkoztak. Ez viszont egészen maratoni lett volna (a ’80-as évek filmjeihez képest legalábbis), hiszen valójában egy hosszú filmbe sűrítették volna a második és harmadik rész eseményeit.
Valószínűleg nagy vonalakban ugyanaz maradt volna a sztori: elmennek a jövőbe, onnan pedig vissza egy alternatív jelenbe, ahonnan az út ismét a múltba, végül onnan egészen a vadnyugatra vezetett volna. Mindezt egyetlen filmben.
Robert Zemeckis és Bob Gale ráadásul valamiért úgy gondolták, hogy a folytatásnak olyan címet kell adni, amiből a nézők nem asszociálnak azonnal az első filmre. Így az eredeti elképzelés szerint doki és Marty újabb kalandjai Paradox címen futottak volna.
Hogy miért nem így alakult végül? Erről a stúdió tehet, ők ugyanis nem akarták megkockáztatni egy ilyen ambiciózus projekt finanszírozását. Nem tudták, hogy mennyire válhat be, hiszen akkoriban tényleg nem sok ilyen kaliberű film készült. Ezért inkább két filmben gondolkoztak. És végül a címadás is maradt a klasszikus. Mi pedig imádjuk minden pillanatát.
