Vissza a jövőbe 2. (1989)

Hasonlóan jó, mint az első rész és hiába a sok hasonló elem az első részből, ugyanolyan viccesre sikerült.

A három Vissza a jövőbe filmnek mind-mind más hangulata van. Az első olyan igazi nosztalgiázós, jó kis '50-es évekbeli zenékkel. Milyen jó lenne, ha láthatnánk a szüleinket, akkor mikor először randiznak (bár kicsit azért furcsa is lenne)? A másodiknál pedig láthatjuk, hogy a film elképzelései szerint hogyan kellett volna fejlődnie a technológiának. Így, hogy már 2015 után járunk sajnos sok mindenben csalódnunk kellett: nincsenek életre kelő hologrammok, nem száguldozunk repülő autókkal, nincs önszáradó sportcipőnk és még csak pizzát se tudunk egy gombnyomásra hidratálni. De ettől még természetesen a film érdeme nem lesz kisebb, sőt...ez egy örök klasszikus, egy örök kedvenc. Egy olyan második rész, ami semmivel sem sikerült rosszabbul az elsőnél (talán azért is, mert közvetlen egymás után forgatták). S talán pár évtized múlva mi is elmondhatjuk, hogy "ahova mi megyünk, ott nincs szükség utakra".

Eme nagyszerű alkotás még mindig kedvencem és vigyorogva nézem meg még ma is. A folytatások buktatók szoktak lenni de itt ez a rész is annyira jó mint elődje és ez igazán nagy szó.

Ami hiányzott az első részből azt a második epizódban megkaptam. A hatás-ellenhatás problematikáját. Mi történik, ha csak egy kis dolgot is megpiszkálunk a múltban, milyen hatása lesz a jövő szempontjából egy Almanachnak? Kitűnően mutat rá arra, hogy mi történik akkor, ha rossz kezekbe kerülnek a dolgok. A kedvenc részem az, amikor meglátjuk a különbséget a két jövő között. Más az elnök, mások a reklámok és más a jelen. Zseniális!

Hasonlóan az első részhez ez is nagy kedvencem volt. Szerencsére nem rontottak rajta semmit és ismét kapunk egy pörgős akciódús jelenetekkel teli, mókás kis filmet.