Robi89

Adott egy tök jó történet, tök jó színészek, pénz és kb. minden feltétel, hogy abból egy jó és izgalmas film legyen, erre tökéletesen elcseszik az egészet. Nem tudom, mi történhetett a rendezői székben, de nézőként azt éreztem, hogy nem visz magával a cselekmény, és kellemetlen érzéseim vannak, miközben nézem. Unatkoztam, és kicsit sem aggódtam a gyerekért. Sőt, az elején teljesen lehetett sejteni, hogy nem is az ő gyerekét rabolták el. Aztán már senkit sem ér meglepetésként, hogy a film fő gondolata az, hogy vajon megteszed-e azt a lehetetlen dolgot, amit a saját gyerekedért megtennél, egy idegen, ráadásul bevándorló gyerekéért. A végén a „csattanó” sem ért váratlanul. A film megnézése után... több»

Nekem ez az egyik kedvenc sorozatom.

Ezt a műsort akkor szoktuk elővenni, amikor összegyűlik a család, és olyan produkció kell a közös tévénézéshez, amit az óvodástól a nagymamáig mindenki élvez. Fantasztikus kreálmányokat készítenek, és közben mi is tudunk versenyezni, hogy ki találja meg a tortát. A gyerekek sokszor miniversenyt rendeznek, és pontozzák magukat, hogy ki a szemfülesebb, miközben nagyokat nevetnek, ha valamit nem sikerült kitalálni. Még hosszú utazás alatt, a kocsiban is jó néznivalónak bizonyult. A főzőműsorok amúgy is izgalmasak, egy realisztikus tortás változat pedig még jobb is. Ja, és senki se lepődjön meg, ha utána a cukrászdában köt ki, mert megkívánta az ínycsiklandó látvány miatt a sütiket. A műsorvezet... több»

Szerintem marveles tucatfilm lett. Hoz egy bizonyos színvonalat, de inkább csak valami töltelékepizódként tekintek rá, mert valódi jelentősége nem volt. A Punisher – Megtorló megjelenése javított valamit a helyzeten, de amúgy ez az „elfelejtett mindenki” szenvedés nagyon unalmas. Sokkal jobbra számítottam, mert így azt érzem, hogy ott van az a felfoghatatlanul sokmillió dolláros technika, amit fantasztikus nézni, de mellette meg itt van egy unalmas történet, és ezzel kb. csak elégetik azt a pénzt a nagy semmire.

Különösen kedves film volt számomra, mert nekem is van egy gyönyörű német juhászkutyusom, akire végig gondoltam a film alatt. Szép helyeken játszódik a történet, és bemutatja, hogy milyen érzelmes kapcsolat lehet egy ember és egy kutya között. Szeretem a túlélős dokumentumokat, ezért ebben a filmben is kíváncsian szemléltem, hogyan él túl a vadonban a főszereplő és a kutyusa. Érdekes volt, és bár nincs benne sok szereplő, Brad Pitt önmagában elég ahhoz, hogy a képernyő elé ültesse a nézőket.