A 90-es évek elején a Street Fighter II a legmenőbb számítógépes játéknak számított – és nem kerülte el hollywoodi sorsát, vagyis természetesen filmet forgattak belőle. A tesztoszteron fűtötte alkotás azonban már a forgatás elejétől kezdve súlyos gondokkal küszködött, és az egyik legnagyobb akadály nem más volt, a főszereplő sztár.
A filmet, a Streetfighter - Harc a végsőkig Steven E. de Souza írta és rendezte, aki kellő mennyiségű tapasztalattal és kreativitással érkezett a produkcióba, ám némely buktatóra ő sem tudott előre felkészülni. A Thaiföldön és Ausztráliában forgatott film büdzséjét jelentősen megnyomta Jean-Claude Van Damme és Raúl Juliá gázsija, a forgatás hangulatát pedig Van Damme a fizetésétől is nagyobb egója – és látszólag kontrollálhatatlan kokainfüggősége.
A rendező nemrég egy interjúban beszélt ezekről a gondokról, mivel akkor nem volt ildomos kiteregetni a forgatási szennyest – ám a történetek most a nyilvánosság elé kerültek. A rendező szerint Van Damme rendszeresen kihagyta a forgatási napokat, mert nem tudott uralkodni függőségén – egyes pletykák szerint napi 10 gramm kokain volt az adagja, ami úgy 10.000 dollárba került neki hetente. Ám a kokain és egy kicsit nagyobb ego igen veszélyes és robbanékony elegy, úgyhogy a színész nem igazán volt kezelhető állapotban. A szállodában természetesen az elnöki lakosztályban szállt meg, ahol még egy külön edzőtermet is berendeztek neki – általában ide tűnt el azzal a felkiáltással, hogy fel kell pumpálnia az izmait. Ott bőszen emelgette a súlyokat és fogyasztotta a kokaint, de dolgozni nem igazán volt ínyére.
A helyzetet kezelendő, felvettek mellé egy gardedámot, hogy sikerüljön végre kordában tartani és rászorítani a munkára, ám a fickóról hamar kiderült, hogy még rosszabb hatással van a színészre.
De Souza közben ott állt a stábbal és a forgatókönyvvel, és kínjában kénytelen volt minden, a színészt nélkülöző jelenetet leforgatni, hogy ne álljon a munka. A költségvetési gondok miatt a szereplőket és a kaszkadőröket nem volt elég idő rendesen betanítani, így gyakran csak egy napjuk jutott arra, hogy összetegyenek egy jelenetet, ami munkavédelmileg igen megkérdőjelezhető. A jelenetek hosszáról pedig csak annyit, hogy amikor de Souza túl hosszúnak ítélt meg egyet, akkor fogott egy random lapot, és egyszerűen kitépte. A vágó többe kerül.
A film ennek ellenére összejött – ám egyik alkotó vagy szereplő sem tartja munkásság ékkövének…