A DEADPOOL a Marvel egyik legeredetibb (anti)hősének története, mely a kezdetektől meséli el, miként lett egy félresikerült orvosi kísérlet nyomán az egykori különleges alakulatos katonából, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Wade Wilsonból szuperképességekkel rendelkező, ám meglehetősen elvetemült természetű gyilkológép. A nagyszájú, kegyetlen humorú Deadpool elindul, hogy levadássza azokat, akik tönkretették az életét.
Ryan Reynoldsnak, a DEADPOOL főszereplőjének – aki egyúttal producerként is közreműködött a filmben – aligha akad lelkesebb rajongója a Marvel Comics egykori elnökénél, Stan Lee-nél. Jól mutatja ezt az, hogy Lee egy cameo-szerepet is vállalt a produkcióban. „Nincs még egy olyan figura a képregény-történetben, mint Deadpool, ez a sehová sem tartozó, egyszerre taszító és izgalmas lény – mondja Stan Lee. – Ryan Reynoldsnál éppúgy nem tudok elképzelni alkalmasabbat Deadpool megformálására, mint ahogy Robert Downey Jr-nál sem létezhet hitelesebb Iron Man. Erre a szerepre született.”
Reynoldsnak sikerült megjeleníteni Deadpool eltérő, sokszor egymással ellentétes arcait. „Az elismerésre méltót és a torzat is – teszi hozzá az executive producer. – Deadpool személyisége annyira sokrétű, szélsőséges, a stílusa pedig oly szokatlan, hogy az ember nem tudja eldönteni, hová tegye magában. Agyatlan-lelketlen gonosz vagy nagyon is gondolkodó-érző lény? Világmegmentő hős? Pszichopata? Vagy együtt valamennyi? Engem pontosan ez a sokféleség, a figura számtalan megítélési lehetősége izgatott.”
A direktori székbe Tim Miller került, akinek a DEADPOOL az első nagyjátékfilmes rendezése. „Ryan személyiségében – és szerintem a génállományában is – van valami Deadpooléból – mondja a rendező. – Ryan nem teketóriázott, elsőre megértette a karaktert, nem úgy, mint mi, többiek, akik sokáig méricskéltük magunkban ennek a furcsa hősnek a cselekedeteit, szavait és személyiségvonásait.”
„Ryannek iszonyú jó humorérzéke van, és vág az esze – mondja Rhett Reese, aki Paul Wernickkel a forgatókönyvet írta –, elsősorban ebben hasonlít Deadpoolra. Ráadásul nála jobban kevesen ismerik a képregények világát. Ha elakadtunk a munkában, hozzá fordultunk segítségért. Azonnal tudta, hogy illik-e egy-egy poén Deadpool szájába, vagy teljességgel idegen a stílusa.”
„Igyekeztünk, hogy a lehető leginkább hűek maradjunk a figurához – teszi hozzá Reynolds. – Sőt, nem a véletlen műve, ha úgy tűnik, maga Deadpool is tudatában van annak, hogy ő egy képregénybeli antihős. A döntéssel, hogy kiinduló- és érkezési pontunk egyaránt a figura lesz, szabadságra tettünk szert: úgy mesélhettük el a történetet, ahogyan akartuk. Olyan terepet törtünk fel ezzel, amelyen még egyetlen más képregény, illetve képregény-adaptáció készítői sem jártak.”
A nagyszájú Deadpool, aki pont olyan bőven ontja a poénokat, mint ellenfelei vérét, abban is különbözik a többi képregényhőstől, hogy őt nem elég nézni. Őt hallgatni kell. „Más szuperhősökre elég ránéznünk, és máris tudjuk, mire képesek, mi a céljuk, melyik oldalon állnak – vélekedik Reese. – Deadpool nem az a fajta hős, mint a magának való Farkas, aki negyedórán át meg sem szólal, csak cselekszik. Akció közben elhangzó humoros kommentárjai, ellenfeleivel folytatott párbeszédei, éles visszavágásai legalább annyira fontosak, mint a tettei. Ezért nagy hangsúlyt fektettünk a dialógusokra és a verbális poénokra. A DEADPOOL többi szereplője nemigen jut szóhoz mellette, mert ő mániákusan megjegyzést fűz mindenhez. Válaszol, ha nem is kérdezték, és a legsúlyosabb csendet is megtöri frappáns, de elmebajos beszólásaival.”
Deadpool igencsak eltér a Marvel-univerzum többi szereplőjétől. Megalkotói, Fabian Nicieza és Rob Liefeld sok szempontból anti-szuperhősnek teremtették. Mint a Marvel-képregények sokszor kissé álszent, túlságosan is szuper hőseinek és gonosztevőinek ellenpontja, a polgárpukkasztó Deadpool állandóan viccet csinál mindenből és mindenkiből. Ledönt minden tabut és kommunikációs korlátot, szavai nyomán minden, ami nemesnek tűnt, nemtelenné, mesterkéltté válik.
„A DEADPOOL teli lesz kőkemény akcióval, nem finomkodtunk – mondja Liefeld. –Ryan, Tim, Paul és Rhett előásta az összes fellelhető alapanyagot a képregényekből. Vagy tíz évig dolgoztak, mire összeállt a végleges forgatókönyv.”
Az elsőfilmes Miller nem lineáris narrációval mutatja be Deadpool történetét, hanem ide-oda ugrál az időben. A rendező azt akarta, hogy ne legyen kiszámítható, mi fog történni az egymást követő jelenetekben, ugyanakkor az a néző is megérthessen mindent, aki soha korábban nem találkozott a „Nagyszájú Zsoldossal” (ahogy a képregényekben emlegetik Deadpoolt). Az elbeszélői konstrukció széttördelésével még inkább világossá válik, hogy a főszereplő hasadt személyiség, vagy mondjuk inkább úgy: számos énje van. Nem ritka például, hogy harc közben nem ellenfeleihez, hanem saját magához beszél. Ilyenkor a nézőnek az az érzése támadhat, hogy a kommentár egyenesen neki szól, és azt a célt szolgálja, hogy a látottakat más szemszögből magyarázza. Deadpool, akárcsak a képregényekben, melyekben néha kibámul az olvasóra, a jelenetek közben olykor belenéz a kamerába és kiszól a nézőkhöz, áttörve ezzel a „negyedik falat”, amely a színházban a nézőtér és a színpad között, jelen esetben pedig valahol a kameralencse síkjában húzódik.
Ezek a kommentárok rendkívül humorosak. A humor az eszköz a főszereplő megértéséhez. „Deadpool derűs figura, aki örök optimizmussal szemléli az életet, noha jutott neki néhány kalappal… – mondja Reynolds. – A kísérlet, amely számára az egyetlen kiutat jelentette a rákból, és amely által fel akarták ruházni Farkas (Logan) regeneráló képességével, undorító torzszülötté tette. Arcát és egész testét bizarr dudorok és kelések borítják. Az átalakulás megfosztotta a szerelemtől, és ebbe bele is golyózott rendesen.
Tim [Miller rendező] egyben-másban hasonlít Wade Wilsonhoz – állapítja meg a színész. – Egyszerre beszél és cselekszik például, de közös jellemzőjük a fanyar humor is. Ezek a rokon vonások bizonyára segítségére voltak abban, hogy egyensúlyt tudjon létrehozni a rengeteg akciójelenet és geg meg a tragikus sors pátosza között.”
BARÁTOK, ELLENSÉGEK, SZERETŐK ÉS MUTÁNSOK
Miller empatikus elbeszélésmódja empátiát kelt a nézőben minden szereplő iránt. Különösképp szimpátiát ébreszt Wade és Vanessa Carlysle iránt, akiknek megrendítő szerelmi történetét a DEADPOOL részletesen elbeszéli. Rendhagyó módon ez a két ember nem egymás értékes és vonzó tulajdonságaiba szeret bele. Ők hibáik miatt, hibáik dacára lesznek egymáséi. Vanessának kemény gyerekkora volt, és élete azóta is tele gyötrelemmel. Amikor találkozik Wade-del, prostituáltként keresi kenyerét. Szerelmük küldetés: mindkettejük számára lehetőség, hogy jobb emberré váljanak.
„Vanessa nem elveszett figura, aki csak úgy hányódik a sors hullámain – magyarázza Reynolds. – Mindig is képes volt harcolni magáért, de akkor látszik csak, micsoda elszántság lakozik benne, amikor nyakig van a bajban. Akkor aztán megmutatja, milyen vagány, kőkemény csaj – mondja a színész. – Számomra a kezdetektől Morena Baccarin testesíti meg Vanessát.”
„Ez a nő rettenetesen különbözik minden általam játszott figurától – mondja Baccarin. – Okos, szexi, erős és még jó fej is! Egyszerre fiús és nagyon nőies. Gyengéd szerető, de könyörtelen harcos. Üdítő volt találkozni egy ilyen nőtípussal a szuperhősmozik között, mert ezekben eddig kizárólag a férfiak lehettek tökösek és eszesek.”
Deadpool ősellensége Ajax, akit a Transporter: A szállító – Örökség című filmből ismert Ed Skrein alakít. Ajax az oka annak, hogy Deadpool nem egészen a várt módon alakult át haldokló katonából X-Manné. „Ő irányítja az X-fegyver projekt nevezetű műhelyt. Nem szépítek, egy szadista barom – mondja Miller. – Különös örömöt lel abban, hogy kínozza Wade-et a kísérlet folyamán.”
Ajax – eredeti nevén Francis – keresztülmegy ugyanazon a kegyetlen műtéten, amin egykor Wade. A gonosztevő ekkor tesz szert képességeire: roppant gyorsaságára és erejére, valamint érzéketlenségére a fájdalommal és mindennemű emberi érzéssel szemben. Ajax képtelen a szánalomra, a könyörületre, semmi és senki nem kelt benne vonzalmat vagy akár csak rokonszenvet. Nincs benne semmi, ami visszatartaná a kegyetlenkedéstől. Áldozatai kínzása közben még émelyegni sem képes.
Ajax szolgálónője a szépséges Angel, aki hihetetlen szupererővel rendelkezik. Jobbára ő végzi Ajax helyett a piszkos fizikai munkát – és ezek minden pillanata gyönyörűséggel tölti el.
„Angel testében adrenalin árad szét saját szupererejének gyakorlása közben – mondja az őt alakító Gina Carano, aki korábban nemzetközi harcművészeti versenyek győztese volt. – Akár egy ló, alig várja, hogy nekiiramodhasson. A gyeplő azonban Ajax kezében van.”
A különbség az ellenség és Deadpool mutáns szövetségesei – Negaszonikus Tini Torpedó és a behemót Kolosszus – között olykor igen csekély. Épp csak egy halvány vonal választja el őket egymástól. Negaszonikus Tini Torpedó, azon kívül, hogy szupererővel rendelkezik, tipikus lázadó kamasz. A stílusa kimért, gúnyos, hányaveti, az iskolát pedig ostoba, unalmas intézménynek tartja, amely csak birkákat nevel.
Negaszonikus Tini Torpedó kiképzését és felügyeletét az X-Men-mozikból jól ismert Kolosszusra bízzák, arra a monstrumra, aki organikus acélpáncéllá tudja alakítani a bőrét. A filmben sajátos dinamika figyelhető meg Deadpool és Kolosszus kapcsolatában. „Amikor elolvastam a forgatókönyvet, kiderült, hogy ez nem az X-Men-filmek Kolosszusa lesz, hanem pontosan olyan figura, mint a képregényekben – meséli Liefeld. – Zseniális ötletnek tartottam a dolgot, mert mindig is úgy véltem, hogy ebben a szereplőben nagyobb lehetőségek vannak. Ez a film felemeli Kolosszust oda, ahová való.”
Az übererős szuperhősök közt akad egy kakukktojás is, Deadpool barátja és szárnysegédje, a számítógépzseni Cserkész (az eredetiben Weasel), akit a színész-humorista T.J. Miller alakít. Cserkész „Margit nővér otthona hontalan leányoknak” nevű kocsmája egy titkos intézmény, ahol a zsoldosok leihatják magukat. Ennek rejtekében található Cserkész fegyverüzlete is.
„A DEADPOOL nem akármilyen mozi – mondja Miller. – Nemcsak a világ egyik legjobb kardozós-lövöldözős története – nevet a rendező –, de egyedülállóan önreflexív is: Deadpool tudja, hogy ő egy képregényfigura, aki történetesen egy filmben szerepel. A már emlegetett »negyedik falon át« be-beszólogat a közönségnek. A nézők persze megérdemlik! Mit várnak egy folyton regenerálódó degenerálttól?”
Deadpool nagy ritkán tart szünetet a szájalásban és a mészárlásban, ilyenkor többnyire otthon pihen lakótársa, Vak Al, a világtalan nyugdíjas hölgy társaságában. A figurát Leslie Uggams énekes-színésznő alakítja. „Al egy független, jó humorú, szarkasztikus és vagány kis öregasszony – mondja Uggams –, akinek alaposan felvágták a nyelvét. A frappáns visszavágások nagymestere. Szópárbajban felveszi a harcot lakótársával, és ügyesen visszafordítja ellene verbális fegyvereit.”
Deadpool és Vak Al meglehetősen rendhagyó lakótársak, és eléggé bizarr párost alkotnak, ám hamar barátok lesznek. „Ez egy kiegyensúlyozott adok-kapok kapcsolat: Zsoldos szerzi a pénzt, Al pedig vezeti a háztartást… többé-kevésbé – magyarázza a színésznő. – Mivel nem látja Deadpool rútságát, és nem ítélkezik, kényelmes társaság a férfi számára.”
ADDIG JÓ, MÍG KARDÉLRE NEM HÁNYNAK
A rendhagyó szuperhős figurájának életre keltése rendhagyó hangulatú forgatást eredményezett. „Tim Miller és Ryan Reynolds végtelen egyetértésben dolgoztak – mondja Stan Lee –, mert pontosan ugyanolyan elképzelésük volt a készülő filmről. Mindketten izgalmas játéknak tekintették a munkát. Végre azzal foglalkozhattak, amit világéletükben a legjobban szerettek! Nem kellett erőlködniük, és ez jótékonyan hatott a stáb valamennyi tagjára. Én például észre sem vettem, hogy dolgozom, amikor felvettük a jelenetemet. Meg is kérdeztem Timtől: »Mikor kezdek?« Mire nevetve így felelt: »Hiszen készen vagy!«”
Ez a fajta játékosság jellemzi az akrobatikus akciójeleneteket is. „Deadpool mindig is rugalmasabb, fürgébb volt a Marvel-univerzum bármelyik alakjánál – véli Liefeld. – Pillanatnyi bizonytalankodás nélkül képes beugrani egy mozgó kocsiba, és kiiktatni egy csapat fickót, miközben megállás nélkül löki a sódert.”
Wade különleges katonai kiképzést kapott, Deadpool pedig halhatatlan, azonnal regenerálódó testet. „Ez a kombináció legyőzhetetlen harcossá teszi – mondja a kaszkadőrmutatványokat irányító Philip Silvera. – A néző elsőre feltehetőleg nem fogja látni, de a jelenetek előrehaladtával bizonyára észreveszi majd, hogy Deadpool nem csak úgy rögtönöz, rendszer van a küzdelmi stratégiájában!”
Deadpool harctechnikáját minden idők legnagyobb bokszolóinak egyike ihlette. „Kölcsönvettünk néhányat a híres ökölvívó, Muhammad Ali jellegzetes mozdulatai közül – mondja a kaszkadőrmutatványok koordinátora, Rob Alonzo. – Köztudomású, hogy Ali folyton beszélt harc közben, a meccsei alatt. Ha megnézzük Ali korai mérkőzéseit, például azokat, amelyeket Sonny Liston, Joe Frazier vagy George Foreman ellen vívott, látszik, hogy egyszerre volt veszedelmes, ugyanakkor játékos. Ezt az önfeledt magabiztosságot igyekeztünk átültetni Deadpool stílusába. Ryan pedig nemcsak kitűnő kondícióját tette bele a munkába, de tényleg tud bokszolni, ezt bizton állíthatom, mert előfordult, hogy felvettük a kesztyűt, és bizony megesett, hogy kiütött.”
„Deadpool mozdulatai őrült dinamikusak – teszi hozzá a vizuális effektekért felelős Jonathan Rothbart. – Mivel szuperhős, el lehetett túlozni ezeket a mozdulatokat, és el lehetett szállni a munkában, úgyhogy az egész nagyon izgalmas volt.”
Emlékezetes jelenet például, amikor a Nagyszájú Zsoldos katanával [szamuráj karddal] felszerelkezve csap össze gyűlölt ellenségével, Ajax-szal, aki két súlyos baltát forgat a kezében. „Deadpool katanái nem igazi, hagyományos japán szamuráj kardok – magyarázza Silvera –, inkább mintha a japán, kínai harcművészet és a Fülöp-szigetek nemzeti sportja, a Kali gyilkos technikáit ötvöző fegyver volna.”
SEBHELYEINKBEN A HIBA
A költő szavaival: „a legnagyobbakat hegek bélyegzik”. Deadpool egész testét rémisztő sebhelyek borítják, vagy ahogy haverja, Cserkész durván megjegyzi egy ízben: „Úgy nézel ki, mintha Freddy Kruegert pofán b…ták volna egy domborzati térképpel.”
Reynolds a forgatás során nemcsak a jellegzetes vörös jelmezt, de még a rút hegeket is úgy viselte, mint valami megtisztelő díszegyenruhát, teli kitüntetésekkel. Amikor Deadpool először húzza le a kamera előtt vörös-fekete maszkját, és előbukkan eltorzult ábrázata, a néző – túl az első döbbeneten és viszolygáson – óhatatlanul is szánalmat érez iránta. Ez az a pillanat, ahol a megátalkodott, brutális Deadpool felfedi sebezhetőségét, és emberivé válik.
„Sokat kacagtunk Ryannel annál a jelentetnél, amikor Cserkész először pillantja meg Wade arcát – emlékszik vissza T.J. Miller. – A látvány ugyanis elég rettenetes, olyannyira az, hogy sokszor, amikor rajta volt a sebhelyes maszk, nehezemre esett beszélnem Ryanhez. Volt, hogy közel hajolt hozzám, és így szólt: »Hé, T.J., olyan magányos vagyok, kéne egy barát!« Hátrahőkölve kiáltottam rá: »Tűnj innen! Olyan a pofád, mint a pokol térképe!«”
Ez a taszító arc a Bill Corso maszkmester vezette csapat és a karaktertervező mérnökök keze munkáját dicséri. „Rengeteg makeup-tesztet és tervet készítettünk, hogy Deadpool arca egyszerre legyen visszataszító és jópofa – mondja Corso. – Tudtuk, hogy Ryan személyisége eleve biztosít egy nagy adag sármot a figurának, így hát nem volt más dolgunk, mint hogy adottságaival, arcberendezésének paramétereivel addig játszadozzunk, míg el nem érjük a kívánt hatást. Elég mulatságos volt látni Ryan megannyi mutánsát.”
„Erőszak, szex, durva nyelvezet” – a DEADPOOL az Egyesült Államokban a legszigorúbb besorolást kapta. Nem ok nélkül: a harcjelentek véresek és éppolyan nyersek, mint Wade és Vanessa heves szerelmi jelenetei, Deadpool érzékletes beszédstílusa pedig – amiben a film szinte egész terjedelmében gyönyörködhetünk – kifejezetten obszcén. „Azt hiszem, sokat nyertünk az R-besorolással – véli a rendező –, mi, a film készítői szabadabbak, kreatívabbak lehettünk, a nézők pedig érzékletesebb, húsbavágóbb élményt kapnak. Kellett ez a besorolás ahhoz, hogy feszegethessük a zsánerhatárokat, és újat tudjunk nyújtani a műfajban. Meggyőződésem, hogy nyújtottunk.”