83 éve született a magyar színész szakma egyik legnagyobb alakja, Sinkó László. Pályafutásának bemutatásával emlékezünk rá.
Sinkó László 1940. március 18-án született Budapesten. 1962-ben vehette át színészi oklevelét a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően a debreceni Csokonai Színház társulatát erősítette négy éven keresztül. 1966 és 1982 között a Nemzeti Színháznál, majd 1982-től 1994-ig a budapesti Katona József Színháznál volt társulati tag. 1994-től négy éven át kötötte szerződés az Új Színházhoz, majd öt év szabadúszói pálya következett. A Nemzetihez 2003-ban igazolt le, s azóta is a társulat tagja.
Színpadon kiemelkedő alakításai közé tartozott Csehov: Sirály című darabjának Trigorin szerepe, Valér megformálása Moliére: A fösvény című drámájában, de Sütő András darabjában is játszott: Káin és Ábel (Ábel).
Első filmszerepét Kardos Ferenc rövidfilmjében, az Eszpresszóban (1959) kapta, majd Makk Károly Öröklakásában (1963) bukkant fel. Játszott a kor szinte minden jelentősebb produkciójában: Uraim, beszéljenek! (1973), Vivát, Benyovszky! (1975), Liszt Ferenc (1982), Caligula helytartója (1984), Boldogtalanok (1984). Ez utóbbi két alkotásban az élvonalban találkozhattunk vele, s olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Gobbi Hilda, Csomós Mari és Gálffi László.
Sokan a Másfélmillió lépés Magyarországon (1979), ill. az És még egymillió lépés (1986) című Rockenbauer Pál által megálmodott ismeretterjesztő sorozatok narrátoraként emlékezhetnek nyugodt, bársonyos hangjára. Szinkronszínészként is közkedvelt volt; egyebek mellett az ő hangján szólalt meg Grabovszky a Macskafogóban, de évekig volt magyar hangja Anthony Hopkins, Jack Nicholson, Gene Hackman és Leslie Nielsen filmjeinek.
Utolsó munkái közé tartozik Hajdu Szabolcs Fehér tenyér (2005) című drámájának Doktor szerepe, de Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég (2001) és a Csak szex és más semmi (2005) című alkotásokban is látható volt.
Munkásságát Jázsai Mari-díjjal (1972), Kossuth-díjjal (1995) és Budapest-díjjal (2012) is elismerték, de az Érdemes (1982) és Kiváló művészi (1987) elismerést is megszavazták neki, emellett örökös tag volt a Halhatatlanok Társulatában (2013).
Budakalászi otthonában 2015. július 31-én hunyt el.