Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Ezen a napon két éve már, hogy nincs velünk többé.
A kiemelkedő színésznő a magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze volt. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is. 2017-ben a Forbes őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Szinkronizálta többek közt Judi Dench-et, Katharine Hepburnt és Jeanne Moreau-t. Játszott Shakespeare-t, Ibsent, Brechtet. Életre keltette Édes Anna figuráját és felejthetetlent adott a magyar filmművészet számára a Körhinta című filmben.
1935-ben a Heves vármegyei Pély községben született Törőcsik Marián néven. Egy forrás szerint a különleges keresztnév úgy született, hogy a jegyző a bediktált Mariann nevet tévedésből Mariánnak írta be. Szülei mindeketten pedagógusok, édesapja iskolaigazgató volt Pélyen. 15 éves koráig Pélyen nevelkedett.
„Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt.” – emlékezett idős korában - „Állítom, hogy a megye legelegánsabb asszonya az én anyám volt. A divat sosem érdekelt, de a cipőket és a kalapokat miatta szeretem.”
Nagyapja kis mozit üzemeltetett Pélyen, ahol Mariann sok filmet nézett, gyermeki ábrándjaként híres színésznő akart lenni. 11 éves volt, amikor apja visszatért a hadifogságból. Középiskolában Egerben a Szent Orsolya-rend iskolájában és az angolkisasszonyok bentlakásos intézetében tanult, a Sancta Maria Általános Iskola és Leánygimnáziumban. Az államosításkor, az apácarendek feloszlatásakor iskolája megszűnt. Tanulmányait a budapesti Alkotmány utcai közgazdasági gimnáziumban folytatta. Országos gépíróbajnoki címet nyert, majd jelesre érettségizett. 1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte.
A Törőcsik Mariann nevet használta, de Fábri Zoltán kérésére és Krencsey Marianne javaslatára „Mari” lett, hogy a nézők könnyebben megjegyezzék a nevét és hogy ne keverjék őket össze őket, mivel a két színésznő 1957-től kezdve több filmben játszott együtt. Más forrás szerint a „Mari” művésznevet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre javasolta, Jászai Marira hivatkozva.
Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni, ekkor mutatta be a Katona József Színház Zorin Varsói melódia című darabját. Ez az előadás igazi színházi revelációt jelentett mind a közönség, mind a szakma körében. 1976-ban a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a cannes-i fesztiválon.
Különös tréfája a sorsnak, hogy a film hazánkban nem lett sikeres, az USAban, Olaszországban és Franciaországban viszont, ahol „Mrs. Dery Where Are You?" címmel vetítették a mozik, „Mari Törőcsik"-ként még ma is emlékeznek a színésznőre. A filmet a színésznő 2013 decemberében elhunyt férje, Maár Gyula rendezte.
92 Déryné, hol van? (1975)
A magyar színházi világ 19. századi nagy változásai idején az öregedő Déryné válságba jut: folytassa-e színészi pályáját, vagy vonuljon vissza? Bár tehetsége teljében... több»
Volt művészeti vezető a Győri Nemzeti Színházban, majd a Művész és a Thália színház igazgatója is. 1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. A régi Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított.
2008. október 14-én délelőtt egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve pedig megállt, kómába esett. Sikerült újraindítani a szívműködését, és mélykómában altatni. Napokig küzdöttek az életéért. Gépek segítették szervezetének működését és a szinte általános orvosi vélemény ellenére, csodával határos módon tudata, emlékezőképessége, mozgásképessége visszatért. Emberfeletti akarat- és életerővel gyógyulni kezdett. A 2009-es Filmszemle megnyitóján mondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!” Az eset után leküzdötte erős függőségét, a dohányzást.
2020-ban arról nyilatkozott, hogy nem lép többet színpadra.
Végakarata szerint hamvait Pély községnél a Tiszába szórták.
Különleges, kiemelkedő, megismételhetetlen jelensége volt a magyar színházi életnek, művészeti szcénának. Ez a jelenlét pedig itt hagyott maga után egy Törőcsik Mari alakú hiányt. Egy soha nem halványuló, Törőcsik Mari formájú nyomot. Csodálatos dolog abban a korban élni, amiben egy olyan alkotó létezett, mint ő.
