Lehet-e tökéletesebb recept a sikerhez annál, ha egy filmen Steven Spielberg producerként, Jan de Bont rendezőként, Michael Crichton pedig forgatókönyvíróként dolgozik? Aligha, és a Twister nem is hazudtolja meg önmagát ebből a szempontból.
A produkció 1996-ban közel 500 millió dollár bevételt hozott nemzetközi szinten, csupán A függetlenség napja tudta beelőzni, és bár egyaránt két Oscar-, két Arany Málna-díjra és egy BAFTA díjra is jelölték, szinte mindenki arra esküszik, hogy a Twister sikerét a speciális effektusok alapozták meg.
A film története szerint Oklahomát rövidesen hatalmas vihar dúlja fel. Két kutatócsoport verseng azért, hogy végre áttörő és egyben életveszélyes kutatást hajtson végre a rendre kialakuló tornádókon. Dr. Jo Harding (Helen Hunt) nem csupán karrierjét, de magánéletét is viharok dúlják, hiszen éppen válófélben van férjétől (Bill Paxton), akivel korábban közösen dolgoztak. Úgy tűnik azonban egy új közös kaland még összekovácsolhatja őket.
Ahogy azt fentebb említettük a film a korának megfelelően elképesztően látványosnak számított. A vizuált mára már talán kissé kikezdte az idő vasfoga, mindez azonban semmit sem változtat azon, hogy az alkotók hatalmas energiát fektettek pusztán a tornádók kialakításában. A hangfelvételekhez ugyanis különböző állatok hangját, köztük tevékét használták fel, de a figyelmesebbek, akár tigris és oroszlán üvöltést is észrevehetik.
A stáb ráadásul ahhoz, hogy minél hitelesebben tudja ábrázolni a szélviharokat egy Boeing 707-es hajtóművét használta fel, ezzel pedig csaknem 200 mérföldes sebességű légmozgást hozott létre.
