„Majdnem” kreatív megközelítéssel játszott el a gondolattal, hogy mi történne, ha három középiskolás srác pszi-erőkre tenne szert. Talán már ez a mondat is nosztalgiát kéne, hogy ébresszen, de nem teszi. Mert a Chronicle tipikusan az a film, ami akkoriban valami újat akart mondani, aztán eltűnt a süllyesztőben, és ma már alig emlékszik rá valaki. Nem mintha rossz lenne, csak… nem marad meg. A found footage forma és a kamaszkori belső feszültségek érdekes elegyet alkothattak volna, ha lenne valami valódi érzelmi töltet a karakterek mögött. De a film nem mer igazán közel menni, inkább csak mutatja, mint egy biztonsági kamera, ahogy a tragédia épül. Hideg, technikás, ügyes, és szinte teljesen lélektelen. Pedig az alapsztori – három fiú, hatalom, felelősség, morális zuhanás – akár a Carrie vagy a Brightburn előképének is beillene. Csakhogy míg azok a filmek valami markánsat tettek le az asztalra, Az erő krónikája csak lebeg a levegőben, akárcsak főszereplői egy városi égen, valahol a felhők alatt, de valahogy sosem jut igazán magasra. Egyszer megnéztük. Talán el is gondolkodtunk rajta. Aztán elengedtük. A mai tömegfilm-tengerben már nemhogy hullámot nem vet, de még fodrozódást sem hagyott maga után. És most, hogy újra eszünkbe jutott, már csak az a kérdés maradt: miért is? Értékelés: 6/10.
„Majdnem” kreatív megközelítéssel játszott el a gondolattal, hogy mi történne, ha három középiskolás srác pszi-erőkre tenne szert. Talán már ez a mondat is nosztalgiát kéne, hogy ébresszen, de nem teszi. Mert a Chronicle tipikusan az a film, ami akkoriban valami újat akart mondani, aztán eltűnt a süllyesztőben, és ma már alig emlékszik rá valaki. Nem mintha rossz lenne, csak… nem marad meg. A found footage forma és a kamaszkori belső feszültségek érdekes elegyet alkothattak volna, ha lenne valami valódi érzelmi töltet a karakterek mögött. De a film nem mer igazán közel menni, inkább csak mutatja, mint egy biztonsági kamera, ahogy a tragédia épül. Hideg, technikás, ügyes, és szinte teljesen lélektelen. Pedig az alapsztori – három fiú, hatalom, felelősség, morális zuhanás – akár a Carrie vagy a Brightburn előképének is beillene. Csakhogy míg azok a filmek valami markánsat tettek le az asztalra, Az erő krónikája csak lebeg a levegőben, akárcsak főszereplői egy városi égen, valahol a felhők alatt, de valahogy sosem jut igazán magasra. Egyszer megnéztük. Talán el is gondolkodtunk rajta. Aztán elengedtük. A mai tömegfilm-tengerben már nemhogy hullámot nem vet, de még fodrozódást sem hagyott maga után. És most, hogy újra eszünkbe jutott, már csak az a kérdés maradt: miért is? Értékelés: 6/10.