Egy soha el nem felejthető kor!

2022.10.24 13:08 Hieronymus Bosch Olvasottság: 169x

1

Rengeteg ilyen, és effajta mozit láttam már, de ez egy újabb gyöngyszem, amit nem érdemes kihagyni.

Lássuk!

Amit a színesbőrű brit rendező ( Steve McQueen ) elénk tár, az állítólag ténylegesen és valójában megtörtént: az 1840-es években egy szabadon élő fekete amerikait, Solomon Northupot tudatmódosított állapotban eladtak rabszolgának, hogy aztán 12 éven keresztül sínylődjön a családjától elszakítva, embertelen körülmények között.

A forgatókönyv hűen követi a hányattatott sorsú hegedűművész önéletrajzát, és kíméletlen őszinteséggel mutatja be egy letűnt kor kegyetlenkedését, ami még a mai napig is bicskanyitogató.

Ugyan bármennyire is a rabszolgaság a film főtémája, és a fősodora, az embernek mégis az az érzése, mintha McQueen test-trilógiájának harmadik részét nézné.

A direktor előző két filmjében (Éhség; A szégyentelen) is az emberi fizikum bizonyos szintű extrémitásaival foglalkozott, és ez a kvázi-koncepció most is folytatódik, de sokkal másképpen természetesen.

Az előző két alkotásában Michael Fassbender testén volt a hangsúly, bár azért azt most sem sikerült elengedni: a 12 év rabszolgaságban látható lelki és testi nyomor majdnem annyira jól és erőteljesen a Fassbender alakította ültetvényes kálváriáját is bemutatja, mint a Chiwetel Ejiofor rabszolgájáét.

Valószínűleg mind a ketten kereshetik a helyet a polcukon a Golden Globe-nak meg az Oscarnak, és az is biztos, hogy ennyire emlékezetes jófiú/antikrisztus párost már rég láttunk a filmvásznon. Lupita Nyong’ó is itt van természetesen, és Benedict Cumberbatch jól hozza a látens és nagyon jó fej földesurat; Paul Giamatti még sosem volt ilyen genya, mint most, pénzéhes és őrült emberkereskedőként; Paul Dano annyi gonosz szerepet alakított már, hogy most már azt hisszük, hogy a való életben is csak egy szemétláda; Brad Pitt meg a bő két órás játékidő kevés megnyugtató pillanatainak a fő okozója.

Na, a szereplőkről ennyit nagy vonalakban.

Természetesen vannak olyan visszhangok, melyek szerint a 12 év rabszolgaságnak más célja sincs, mint hogy a feketéket megsajnálja, a fehéreket meg meggyűlölje, de hát ezt a témát nehéz más szemszögből bemutatni, és szerintem nem is igen lehet.

Steve McQueen a giccset és az érzelgősséget viszonylag elkerülve emlékezetes és sok esetben durva filmet alkotott, nehéz is fogást találni rajta, egyvalamit leszámítva: ilyen nevű filmes már volt egyszer, és nagyon nagy sztár is lett. Névrokona legalább egy Stevenre átválthatott volna, ha lenne egy kis esze.

Na de sebaj.

A film nézhető, az agyi kapacitás meg sajnos csak kopik az idő múlásával.

Ennyi meg egy bambi!