Csak az eredeti, legelső rész a jó ebből. A másodikat kifejezetten Jennifer Love Hewitt miatt néztem meg, mert szerintem ő volt a '90-es évek legtökéletesebb alakú színésznője. És tényleg gyönyörű ebben az 1998-as horrorban, ami valójában inkább csak thriller.
Az alaptörténet is gagyi: két fiatal pár megnyer egy rádiós vetélkedőben egy bahamai utat, mert kitalálják, mi Brazilia fővárosa. Mondjuk rosszat mondanak (mert nem Rio de Janeiro, hanem Brazíliaváros) de sebaj, elvégre egy thriller-készítőnek nem kell értenie a földrajzhoz. (Csak azért ciki.) Aztán lecsap rájuk a halásznak öltözött kampókezű gyilkos.
Az ezúttal sem probléma, hogy senkinek nem tűnik fel az örökké esőkabátba öltözött fazon a plusz 40 fokban, de ez se gond (kicsire nem adunk). És persze itt van a '90-es évek tinihorrorjainak 5 szabálya:
1.A főszereplők annyira gyermeteg jelleműek, hogy szinte fogyatékosnak tűnnek.
2.A gyilkos mindig emberfeletti erővel bír, holott a végén rendszerint kiderül, hogy egy 60 kilós kis güzü fazon.
3.Az áldozatok mindig logikátlanul cselekednek, amikor megtámadják őket. Például ha üldözi őket egy kocsi, akkor szépen végigfutnak az úton, ahelyett, hogy jobbra vagy balra kitérnének, vagy egy másik példa: ha nekik esik a gyilkos, még véletlenül sem kapnak fel valami tárgyat, eszközt, amivel kb. dupla esélyük lehetne a védekezésben, hanem minden energiájukkal inkább sikoltoznak, vagy ordítanak (a férfiak).
4.A gyilkos mindig 3 másodperc alatt szívódik fel, bárhol is csapjon le
5.A végső csattanókor kiderül, hogy az égvilágon semmi reális motiváció nem volt a sok értelmetlen gyilkolászásra.
Egy év telt el azóta, hogy egy idilli amerikai kisvárosban egy őrült bestiálisan meggyilkolt néhány fiatalt. Egyedül Julie (Jennifer Love Hewitt) maradt életben, ám tudja: nincs... több»
Szereplők: Jack Black, Jennifer Love Hewitt, John Hawkes, Freddie Prinze Jr., Mekhi Phifer
