Végre nem Bondként néztem Daniel Craigre. Jól játszotta a gógyis bűnözőt, illetve üzletembert. A történet sablonos. Az épp kiszállni készülő drogdílert a nagyfőnök egy személyes feladattal bízza meg, miközben a szokásos ügymenetben egy nagypofájú, de megkerülhetetlen taggal kell üzletet kötnie. A szálak persze összefutnak, de bonyolódnak is. Egyszer csak harapófogóba kerül Mr. X töke, és sokáig azt sem érti, miért. Néz le összekötözött kezekkel a sokadikról, összeverik, és menekül. Persze, végül addig keveri a paklit, hogy neki kézben van póker. Igaz, a kártya sem életbiztosítás. Kellemes meglepetés volt olyan színészeket látni – bár ez csak azért érdekes, mert a 2007-es filmet 16 év elteltével néztem –, mint George Harris, Michael Gambon, Colm Meaney vagy Tom Hardy. Tetszett a stílus, ami ötvözte a pörgős és szokatlan filmek rendezőinek jegyeit. Tarantino és Ritchie több jelenetben visszaköszön. De mégis, valami hiányzott, mint cukor a sütiből... olyan diabetikus jellegű volt.
Végre nem Bondként néztem Daniel Craigre. Jól játszotta a gógyis bűnözőt, illetve üzletembert. A történet sablonos. Az épp kiszállni készülő drogdílert a nagyfőnök egy személyes feladattal bízza meg, miközben a szokásos ügymenetben egy nagypofájú, de megkerülhetetlen taggal kell üzletet kötnie. A szálak persze összefutnak, de bonyolódnak is. Egyszer csak harapófogóba kerül Mr. X töke, és sokáig azt sem érti, miért. Néz le összekötözött kezekkel a sokadikról, összeverik, és menekül. Persze, végül addig keveri a paklit, hogy neki kézben van póker. Igaz, a kártya sem életbiztosítás. Kellemes meglepetés volt olyan színészeket látni – bár ez csak azért érdekes, mert a 2007-es filmet 16 év elteltével néztem –, mint George Harris, Michael Gambon, Colm Meaney vagy Tom Hardy. Tetszett a stílus, ami ötvözte a pörgős és szokatlan filmek rendezőinek jegyeit. Tarantino és Ritchie több jelenetben visszaköszön. De mégis, valami hiányzott, mint cukor a sütiből... olyan diabetikus jellegű volt.