Minden drogdíler életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy dönt, hogy visszavonul, ha ugyan nem hal meg előbb. Mr X. is éppen azt fontolgatja, hogy kiszáll, de egy utolsó szívességet még bevállal. Két millió font értékben kellene értékesítenie egy ecstasy szállítmányt, csakhogy útközben… Több
Végre nem Bondként néztem Daniel Craigre. Jól játszotta a gógyis bűnözőt, illetve üzletembert. A történet sablonos. Az épp kiszállni készülő drogdílert a nagyfőnök egy személyes feladattal bízza meg, miközben a szokásos ügymenetben egy nagypofájú, de megkerülhetetlen taggal kell üzletet kötnie. A szálak persze összefutnak, de bonyolódnak is. Egyszer csak harapófogóba kerül Mr. X töke, és sokáig azt sem érti, miért. Néz le összekötözött kezekkel a sokadikról, összeverik, és menekül. Persze, végül addig keveri a paklit, hogy neki kézben van póker. Igaz, a kártya sem életbiztosítás. Kellemes meglepetés volt olyan színészeket látni – bár ez csak azért érdekes, mert a 2007-es filmet 16 év elteltével néztem –, mint George Harris, Michael Gambon, Colm Meaney vagy Tom Hardy. Tetszett a stílus, ami ötvözte a pörgős és szokatlan filmek rendezőinek jegyeit. Tarantino és Ritchie több jelenetben visszaköszön. De mégis, valami hiányzott, mint cukor a sütiből... olyan diabetikus jellegű volt.
Hát ilyen filmmel nem sűrűn találkozom, totális katasztrófa volt az egész. Minden kedvem elment a filmezéstől. Konkrétan a végéig kerülgetett az unalom. Látványilag rendben volt.
A film első perceiben a harcosok klubját idézte meg, aztán guyritchie-s akart lenni, még Tarantino is volt benne, kis Roberto Rodriguezzel. Hát jó, nekem nem valami vonzó az ilyen stílusutánzásig fajuló megihletettség, de ha különben jó az eredmény, akkor képes vagyok ezen felülemelkedni. A történet elején látjuk a Craig Dancsi által alakított drogkereskedőt, aki a visszavonulását tervezi, mégis elutasíthatatlannak érez egy felkérést, aminek eleget tesz, és persze ez bonyolítja a dolgokat. A történetmesélés az elején annyira egyszerű és átlátható, mint egy Teletubbies epizódban. Később nekem összekuszálódott az egész, de ahhoz neki kellene ülnöm még egyszer, hogy el tudjam dönteni, hogy vajon azért éreztem-e így, mert elvesztettem az érdeklődésemet, és elkezdtem mással (laptop nyomogatással) foglalkozni, vagy fordítva, azaz mivel követhetetlenné vált, ezért kalandozott el a figyelmem. Az eredmény az lett, hogy bármiért is, de mire jött a végén a nagy kvíz megfejtés, addigra pont nem érdekelt, mi van.
Igazán hangulatos stílus film, de hiányzik belőle valami, ami miatt hiába akar olyan lenni mint a blöff, vagy bármely Guy Ritchie film, nem sikerül megütnie azt a mércét. Kár, mert a színészek és az alapkoncepció jó lenne.
A film összbevétele 11 850 214 dollár volt (imdb.com).
, a film alapjául szolgáló Layer Cake című regény szerzője szerette volna eljátszani Lucky szerepét.
A filmben 201-szer hangzik el a "fuck" szó.
A épület, amelyben Mr. X és Eddie Temple találkoznak, a legnagyobb ilyen típusú raktár Nagy Britanniában. A raktárhelyiség egyébként szinte teljesen üres volt, a dobozokat digitális képalkotással jelenítették meg.
A producerek a rendezői pozícióba Guy Ritchie-t szerették volna leszerződtetni, de Richie egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta elfogadni a felkérést.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
