Valószínűleg a VOX mozimagazin jóvoltából annak idején premier előtt láttam a filmet. Igazából szerintem talán még érdekelt is. A szereposztás is elég jó volt. ... Elaludtam rajta. Azt sem tartom kizártnak, hogy ez körülbelül 20-30 perc elteltével történt meg, s a stáblista előtti utolsó jelenetek valamelyikénél ébredtem fel, felemás érzésekkel. Mostanában több filmes véleményt is hasonlóképp kezdtem... S pontoztam is le a filmet. (Meg kell, hogy jegyezzem, néhány film esetében eleve pozitívum lett volna, ha inkább elalszom rajta, még moziban ülve is.) Hát álljon itt most egy üde kivétel. - Ha már magyar filmről beszélünk, szeretnék egy kis kitérőt eszközölni, s mégis lesz némi köze a filmhez, szóval visszatérek rá. Sok évvel ezelőtt volt szerencsém részt venni Antal Imrének egy olyan műsoros estjén a Gundel Étteremben. Záporoztak Tőle a poénok. Zongorázott is. Az egyik tréfa valahogy így hangzott... Épp a piacon vásárolt, s elsétált mellette egy nénike, s odaszólt Antal Imrének a "bajsza alatt": "Üde randa". Szóval valószínűleg szimplán Antal Imre külsejét akarta véleményezni, s "hűűű de randa"-t akart mondani, csak valahogy félre csúszott. S Antal Imre ezt teljesen érthető okokból bóknak vette. - Itthon valamilyen okból csak azért is meg akartam nézni a filmet. Igazából tulajdonképpen tetszett a hangulata. Valahogy olyan kellemesen tragikomikus. S tulajdonképpen a film betétdala - Zsédának a Mindhalálig mellettem című száma - is olyan fülbemászó. Elaludtam rajta itthon is... Szerintem nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor, nem négyszer... Egyébként ez nem feltétlenül baj. Én rossz alvó vagyok, legalábbis éjjel. Ha csönd van, valahogy nem tudok elaludni. A rádió zaját utálom. Általában ilyenkor olyan filmet vagy műsort keresek, ami álomba tud ringatni. S a Csudafilm ilyen tekintetben megbízható. S csak van valami oka annak, hogy a televízió csatornák szinte mindig a hajnali órákban adják. Ahogy most is. Sok év elteltével egyszer végre sikerült végignézni. Végre-végre. - Most is ezzel kísérletezem. Bár az elejéről most lemaradtam. Sőt, a tévé kapcsolgatás közben majdnem tovább is kapcsoltam. - S igazából tulajdonképpen csak pozitív érzéseim maradtak a filmmel kapcsolatban. Egy kivételtől eltekintve. Egyetlen okból zavar a magyar-görög koprodukció. Nem tudok görögül. S ha félig-meddig háttérzajként tekintek a filmre, s az eredeti görög szereplők beszélgetnek egymás közt; nincs türelmem a feliratot olvasni. Szóval ilyenkor jóformán nem értek semmit. Erre is visszatérek még.
Nehéz meghatározni a film műfaját. Szinte mindenhol "vígjáték" van feltüntetve. Azonban szerintem ez nem ilyen ilyen egyszerű. "Tény", hogy van benne elég sok helyzetkomikum, amin én legalábbis tudok nevetni. S többek közt Kern András lazasága, Rudolf Péter akcentusa és "simulékonysága" - Ő inkább az Üvegtigrisben laza, de tulajdonképpen itt is ellazul, csak másképp -, illetve a parádés "hajléktalansereg" - köztük például Reviczky Gábor, Kovács Lajos és Cserna Antal -, s tulajdonképpen a görög szálloda személyzete is megmosolyogtató. Viszont valamilyen szinten a szereplők egy részének esendőségén nevetünk. S belevegyük némi keserédesség a történetbe. Ugyanis különös az alaphelyzet. Hisz talán egy tucatnyi hajléktalan embert láthatunk a film elején valamelyik pályaudvar környezetében. S a film folyamán kiderül, hogy egynéhányuknak van szakmájuk, értenek valamihez, és mégis "lecsúsztak", mert nem tudtak mit kezdeni az életükkel. Aztán jön egy különös fordulat... Ami nekem több filmet eszembe juttat... Mint például My Fair Lady, Heves jeges, Kegyetlen játékok, A kismenő, s talán még lehetne példákat sorolni... Kicsit olyan érzésem van, mintha a Csudafilmet e filmekből mixelték volna össze; ezekből több-kevesebb momentumot kiragadva. Az alaphelyzetben többek közt egy üde randa embert láthatunk, aki elgondolkoztató jelenség. Ápolatlan, elhanyagolt külsejű, nem túl bizalomgerjesztő ember; akiket az előítéletes, nem túl empatikus emberek általában elkerülnek - sokszor én is. S mégis van egy pozitív kisugárzása, például amiatt, hogy lazán veszi az életet - s lehet, hogy most rosszul emlékszem a film elejére, de nem önmarcangoló. S sugárzik róla az értelem, s most pozitív értelemben - a "porba hullva" is képes volt megőrizni emberi mivoltát -, bár nehéz eldönteni, hogy ez annak köszönhető-e, hogy tudjuk, hogy a hajléktalan külső mögött Kern András rejtőzik. Aztán hősünkről, Nikosról kiderül, hogy egy szállodát örökölt Kréta szigetén. Ahol aztán rátalál az Ő "Higgins professzorára" és "Pickering ezredesére", Kosztasz, az ügyvéd, és Eleni, a szállodaigazgatónő személyében. S elindul a "hadművelet" abból a célból, hogy "hősünkből", a lecsúszott hajléktalanból; tényleg egy az örökségéhez méltó szálloda-tulajdonost, jobban mondva "embert" faragjanak, ami jelentős próbatétel. Bár elgondolkoztató, hogy tulajdonképpen kiből is kell embert formálni. Na nem mintha például túl sok gond lenne Eleni emberségességével, csak eleinte talán túl merev, s a megismerkedésnek, és a "közös jelennek" köszönhetően Ő is változik; pozitív hatással van rá ez a "lecsúszott hajléktalan" az Ő leleményességével, talpraesettségével.
Egyébként éppen most, e sorok írásánál ért véget a film. S azután, hogy számtalanszor elaludtam rajta, most azon sajnálkozom, hogy ennyire rövid, mert tudnám nézni tovább, tovább és tovább - talán, de csak talán, mintha kicsit félbe is lenne vágva, bár ezt szerintem csak a véget érése miatti csalódottság mondatja velem.
Emlegettem, hogy némiképp zavaró a koprodukció. 2 főhősünknek, Eleninek és Nikosnak - akik között Kosztasz egy amolyan hidat képez - különbözik az anyanyelve; ami eleinte a film története szerint is látszólag bábeli zűrzavart eredményez. Két, eddig más-más világban, eltérő közegben élő, más közeghez hozzászokó/tartozó, némiképp eltérő habitusú, látszólag más jellemű ember találkozásának lehetünk szemtanúi. - Egyikük pedáns, előkelő, szigorú, aki szereti, ha körülötte rendben zajlanak a dolgok; s ahogy már írtam, némiképp merev. Másikuk látszólag lecsúszott, hozzászokott a laza hanyagsághoz, "leleményeskedő" - bár némiképp nehéz eldönteni, hogy ez pozitív, vagy negatív tulajdonság-e; mert bár elkövet baklövéseket; ennek ellenére, még ha furcsa megoldásokat választ is, feltalálja magát, és a jég hátán is megél. - Ez a találkozás eleinte felfordulást okoz - aminek következtében kis híján a szálloda is odavész -, ugyanis mindkét fél ragaszkodna az addig megszokott kis világához, s ebbe próbálja "beleilleszteni", "belevonzani" a másik felet. Azonban hiába beszélnek, sőt vitatkoznak egymás közt más-más nyelven - olykor tolmács nélkül -, mégis láthatóan az első szavak elhangzásától kezdve jól megértik egymást. - Nekem erről a helyzetről egyébként most hirtelen a Szellemkutya című film egymást jól megértő amerikai szamurája és francia fagylaltárusa jut eszembe. - Az ilyen helyzetek valahogy olyan szívmelengetőek. S valamelyest mind a ketten változnak, hatással vannak egymásra - S talán itt is meg kell említeni Kosztasz közvetítését. - Aki szigorúbb volt, lazább, könnyedebb lesz. Aki látszólag lecsúszott volt, mégis emberi... Külsejében is emberi formát ölt, és hasznossá válik, az új, előkelőbb közegében leledző emberek számára is. Tulajdonképpen kihozzák egymásból, eddig valamilyen okból rejtőző, vagy épp tudatosan elrejtett pozitív tulajdonságaikat. Igazából már Nikos felemelkedése is - a porból az eleganciába - tulajdonképpen egy csuda. Viszont ez a kölcsönhatás még inkább az. S bár elvileg sokkal szerencsésebb a sorsom, és sokkal jobb életkörülmények között élek, mint Nikos élt, mielőtt kiderült, hogy szállodát örökölt...
Ha más szempontból is, de nekem is szükségem lenne egy hasonló felemelkedésre - egy fordulópontra -, s még egy inkább egy ilyen kölcsönhatásra.
S bár természetesen tudom, hogy nekem is rengeteg tennivalóm van annak eléréséhez, hogy valóra válhassanak/létrejöhessenek - mégis csak reménykedni, bizakodni tudok abban, hogy csudák márpedig léteznek. Igazából nem tudom, hogy bármit is hozzá kell-e még fűzni az eddig leírtakhoz.
