2019.08.17 19:17 Kóborló Olvasottság: 546x
2

Egy szuperhős nem mindennapi születése

Rengeteget hallottam már erről a filmről, mégis valahogy eddig mindig elnapoltam a megtekintését, mert valahol azt éreztem, hogy kissé túlzó volt azon vélemények száma, ahol annyira dicsérték eme alkotást. Viszont kijelenthetem, hogy igenis tévedtem ezzel kapcsolatban, mert A sebezhetetlen egy nagyon jó kis film lett.

Sok helyen olvastam már, hogy a szuperhősfilmek közé sorolják ezt a filmet is, és mivel az elmúlt közel másfél évtizedben ezek a filmek elképesztő mennyiségben elárasztották a mozivásznakat, valamint kedvelem Bruce Willis-t és Samuel L. Jacksont, gondoltam, végre pótlom elmaradásomat eme "szuperhősfilmmel" kapcsolatban. Viszont, amit kaptam végeredményként, arra finoman szólva sem számítottam.

Egy szuperhős nem mindennapi születése

Azzal kezdeném, hogy A sebezhetetlen az egyik legjobb olyan szuperhősfilm, ahol a látványvilág és a számítógépes effektek sokasága egy pillanatra sem érhető tetten, viszont minden más egyéb területen kiemelkedőként teljesített. Mint szinte minden szuperhősfilmben, itt is található valamiféle drámai szál is; ezek általában inkább a képregények hasábjain érvényesülnek, hisz általában a látványvilág és az elképesztő történetek miatt a drámai dolgok kissé háttérbe szorulnak a legtöbb filmes feldolgozás során, itt azonban a film rendezője és forgatókönyvírója, M. Night Shyamalan pont, hogy megfordítja ezt az arányt. Azon nézők, akik elsősorban azért kezdték el nézni eme filmet, hogy majd a látványvilágával elkápráztatja őket, szinte biztos, hogy csalódva nézhették végig, hisz a film történetvezetése finoman szólva is igencsak komótos, CGI-nak még csak a nyomát sem látjuk, és elég erősen dominál mindezek mellett az emberi életekről szóló drámai vonulat is.

Engem nagyon megfogott a film történetvezetése, pokolian jól állt a filmnek az, ahogy részletezik, sőt, akár írhatnám azt is, ahogy kissé már szinte elnyújtják a főhőseink karaktereinek a részletezését, illetve ezen karakterek rétegeinek az elemzését, és sikerül még egy igencsak egyedi hangulatot is biztosítani hozzá. Az emberi vívódásokat, ahogyan kialakul a főbb szereplők személyisége, erősségeik és hátrányaik, a két főszereplő pazarul adja vissza az egész játékidő alatt.

A filmet csupán két apróbb dolog miatt nem tudom maximálisra értékelni, az egyik ilyen, hogy a készítői annyira erősen dominálják a drámaiságot az egész filmben, hogy én vártam egyfajta sokkal súlyosabb drámai végkifejletet főhőseink életében (amire azért alaposan megágyaztak), illetve a film befejezése számomra kissé csalódás volt, hisz itt is kissé másra számítottam, mint amit kaptam, de a mondanivalóját mégis át tudta adni.

Mindezek mellett biztos, hogy ott a helye jelen filmnek is a kedvenceim listáján, és ajánlom mindenkinek, aki még nem látta, hogy tegyen egy próbát, mert igencsak egy szokatlan megközelítése a szuperhősfilmeknek ez a fajta kivitelezés.

dráma | misztikus | sci-fi | thriller

David Dunn (Bruce Willis) egy szörnyű vonatbalesetet él túl egyetlen karcolás nélkül. A biztonsági őrnek nem ez az első ilyen esete: voltaképpen soha nem szenvedett semmilyen... több»

2