Az alaptörténet elég sablonos. Egy kiszolgáltatott lány, egy elmebeteg pszichopata, egy elhagyatott pihenő. Ettől függetlenül rossznak nem rossz, bár sok ilyen horrorfilmet láttam már. Egyszer meg lehet nézni.
Elég nehezen indulnak be az események, sokáig egy helyben állnak a dolgok és nem jutunk egyről a kettőre. Aztán amikor a páros férfitagjának nyoma vész, Nicole pedig kihisztizte magát, elkezdődik valami érdemi. Véres jelenetekben ugyan nem vetekszik, de izgalmakból azért kapunk kicsit. Volt néhány kiszámítható jelenet is a repertoárban: például amikor a saját barátját (akinek gyilkosunk összevarrta a száját) hátba támadja.
Ott már előre sejthető volt, hogy mi lesz a végkimenetele a dolognak. Az őrült buszos család szerepeltetése teljességgel felesleges volt a történet szempontjából (bár a második részben nagyobb érvényre jutnak), érdekes volt továbbá az is miután Nicole felkérlelte magát a lakosztályukra, ugyanott tették ki a pihenőben mint ahol felszállt. A rendőrös jelenetet sem vágtam teljes mértékben, most szellem volt-e, esetleg a főszereplő képzeletének játéka?! Az ujjleharapós jelenet mondjuk tetszett, egyszerre volt perverz, erőszakos, döbbenetes. Ilyennel még nem találkozhattunk a műfaj berkein belül. A végjátékot is jól megoldották, ennél nem kellett több! Színészi játék területén lenne még mondjuk hova fejlődni. Jaimie Alexander a Nicole karakterét játszó színésznő egyszerre volt irritáló és hiteltelen. Ebből sokkal jobbat is hozhattak volna ki. Röviden: egyszer érdemes megnézni, kinek a pap kinek a papné, lehet még tetszeni is fog!
