Rajongója vagyok az előző két résznek, így nem titkoltan magas elvárásokkal ültem be a trilógia zárófejezetére. Fontos rögtön tisztázni: a film előzetesei kissé félrevezetők – pörgős tempót sugallnak, miközben a Háború valójában egy erős, komoly történetmesélésen és kiválóan működő drámán alapul. De ettől senkit ne riasszon el, ez a film gyönyörűen lezárja Ceasar történetét, és méltó módon koronázza meg az előzménytrilógiát!
Két hihetetlenül erős karaktert állítanak szembe: Ceasar figurája itt a legkidolgozottabb, nemcsak technikailag, hanem érzelmileg is. A tekintete, mozdulatai mind arról tanúskodnak, milyen szinten tart ma a CGI. Ez az összes majomkarakterre igaz: lenyűgöző, mit tud ma a technika.
Woody Harrelson alakítása talán az egyik legfeszültebb és legsúlyosabb szerepe eddig – minden jelenetében tapintható a fenyegetés, és amikor elmagyarázza tetteinek mozgatórugóit, ott hangzik el talán a film legmegdöbbentőbb párbeszéde.
A Háború nem piszkál bele az 1968-as klasszikusba, sőt remekül bővíti annak univerzumát. Olyan kérdésekre ad választ, mint például miért némák az emberek, vagy hogyan kerülnek a majmok sivatagi környezetbe. A rajongók számára bőven akadnak finom utalások, amelyek beindítják a fantáziát.
A lezárás szívszorító – leesett az állam, mennyire jól sikerült előzményként felépíteni ezt a világot. A trilógia részei mind stílusukban eltérnek egymástól, de drámailag ez a legerősebb, és a tempója is jóval lassabb, mint a korábbiaké. Komoly film lett minimális (néha kissé kilógó) poénokkal, egy háborút teljesen új szemszögből mutatva be.
Örülök a hírnek, hogy a rendező folytatást tervez – szerintem bőven van még ebben a világban potenciál. Szívesen látnék olyan történeteket is, amelyek még közelebb visznek a klasszikus, szenzációs eredetihez.
