„Ereszd ki a gőzt, Bennett!"
Ha azt mondjuk, hogy ’80-as évek, Arnold Schwarzenegger és akciófilm, akkor nagyon sok cím eszünkbe juthat. Ott van például az első Terminátor és Ragadozó mozi, ám ezek elég sokat merítenek a sci-fi műfaj jellemzőiből. Szóba kerülhetnek még a Conan filmek, beleértve a Vörös Szonját is, viszont azok a fantasy elemeivel keverednek. Azért nem kell kétségbeesni, az Osztrák Tölgy nem véletlenül volt Sylvester Stallone mellett az évtized akcióhőse, köszönhetően a fentebb említett művek mellett az olyan alkotásoknak, mint a Vörös zsaru, a Piszkos alku, vagy éppenséggel a Kommandó. Ez utóbbiban, ha lehet ilyet mondani, tényleg megvan minden, amitől ezt a zsánert kedvelni lehet: elpusztíthatatlannak tűnő főhős, nagyon nem szerethető ellenlábasok, egy szemrevaló csaj, mint a hős segítője, rengeteg lövöldözés, gyilkolászás és örökké emlékezetes egysorosok, beszólások. Ettől még persze senkit nem akarok illúziókba kergetni, mert ez a film bizony valódi B-kategóriás bűnös élvezet, még ha a hangsúly itt tényleg az „élvezeten” van is.
John Matrix, egykori elitKommandós visszavonultan él kislányával valahol egy amerikai erdőben, de hiába hagyta maga mögött egykori hivatását, a múltja közbeszól. Egy hajdani latin-amerikai diktátor, Arius (aki épp a főszereplő vezette Kommandós egységnek köszönhette bukását) megtalálja őt, s foglyul ejti Jenny-t, Matrix lányát. A bosszúszomjas Arius piszkos alkut ajánl: a Kommandós térjen vissza Val Verdébe, ölje meg a mostani uralkodót, így Arius újra hatalomra kerülhet, és Jenny is életben marad. De ha Matrix netalántán ügyeskedni próbálna, a lányát megölik. A történet gonosztevői viszont egy valamire nem voltak kellőképp felkészülve: az exkatona nem véletlenül volt szakmája legjobbika. Bivalyerős, rendkívül okos, minden körülmények között megőrzi a hidegvérét, és ha a kislánya életéről van szó, akkor nem ismer lehetetlent.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Kommandó című filmben olyan mértékben csúcsra járatták a maszkulinitást, hogy az valami elképesztő. És hogy ez valóban így van, arról már a film első öt perce tanúbizonyságot tesz: Arnie bácsi megjelenik atlétában, dagadó izmokkal, egyik karjában egy láncfűrészt, másik karjában egy hatalmas farönköt cipel. Ez, kérem szépen, a kor megtestesült akcióhős ideálja, nem vitás! És az még hagyján, hogy izmos, de a robusztus külső ráadásként egy rendkívül érzékeny lelket rejt, hiszen ez az ember nem akar akciózgatni, csak az imádott kislányával tölteni lehetőleg minden idejét. Mennyire idillikus az a kép, ahogyan Schwarzi és a kis Alyssa Milano együtt játszik, fagyizik, őzikét etet, ebédet készítenek meg más, ehhez hasonló tevékenységet folytatnak. És ebbe a meghitt állapotba rondítanak bele azok a gonosz alakok, akik túszul ejtik a kislányt, s kényszerítik a főszereplőt patthelyzetbe. De bármennyire is egyszerű megoldásnak tűnik ez a konfliktus, ennyi már bőven elég ahhoz, hogy egy valamire való „történet” kikerekedjen belőle. Ez pedig nagyjából azt jelenti, hogy főhősünknek lehetetlenebbnél lehetetlenebb szituációkból kell kikecmeregnie, s nemcsak a rosszfiúkat kell eltakarítania az útjából, hanem az idővel is versenyt kell futnia.
A forgatókönyv nem bonyolítja túl a karaktereket, hiszen John Matrixet felturbózta minden jó tulajdonsággal, míg ellenlábasairól szinte sugárzik, hogy egy szemernyi jóság sem szorult beléjük. Közülük is talán Bennett figurája az érdekes, hiszen ő és Matrix egykoron társak voltak, csak aztán más utat választottak, s éppen emiatt semmi meglepő nincs abban, hogy a film végén pont nekik kell megvívni a végső csatát. Apró megjegyzés, hogy Vernon Wells eredetileg nem Bennettet akarta eljátszani, csakhogy a forgatás során máshogy alakultak a dolgok, a testes színész megkapta a karaktert, s nem is kell annyira szemfülesnek lenni, hogy lássuk: bizony, a ruházata kicsit passzentos (nem csoda, hogy sokan, köztük Wells is úgy hivatkozott a kinézetére, mint egy szteroidokkal teletömött Freddie Mercury). De térjünk rá a film legfontosabb összetevőjére, a főszereplőre! Merthogy ez a film abszolút Schwarzeneggerre épül, ő pedig köszöni szépen, teszi a dolgát, ahogy kell. A forgatókönyv pedig ott segít neki, ahol csak lehet, máskülönben mivel magyarázhatjuk azt, hogy a Matrix által megmentett, majd társként funkcionáló Cindy pont a repülőgép-vezetéshez ért, vagy hogy a főhős fegyvereiből sosem fogy ki a lőszer, a katonai mellényéből pedig a gránát.
De a legjobbat (melytől az egész film ikonikussá vált) a végére tartogatja a Kommandó: Matrix megtalálja a gazfickók rejtekhelyét, aprólékosan felfegyverkezik, s egyszemélyes hadseregként szembeszáll Arius százvalahány főt számláló testőrgárdájával. Mondani sem kell, hogy a főhős sorra lövöldözi le ellenfeleit, míg őt egyetlen golyó sem találja el! Vagyis nem csalás, nem ámítás, az utolsó húsz perc maga a megtestesült akcióorgia: árad a tesztoszteron, ropognak a fegyverek, minden robban, az emberek pedig hullanak, mint a legyek. De ez még kevés lenne, s ezt a forgatókönyvírók is érezték, úgyhogy Schwarzi szájába olyan frappáns beszólásokat adtak, hogy aki csak egyszer látta a Kommandót, valószínűleg sosem felejti el, s amelyeket bunyó előtt, közben és után is el lehet sütni. Ilyen például a „Ne zavarják a barátomat! Hullafáradt!” vagy az „Emlékszel, mikor azt mondtam, téged nyírlak ki utolsónak? Hazudtam.” És ezek csak a legismertebbek, s eme "aranyköpések" azok, amelyeknek a segítségével a film még inkább emlékezetes maradhatott nemcsak Schwarzenegger filmográfiájában, hanem az akciófilmes zsáneren belül is. Arról már nem is beszélve, hogy egy kis öniróniával is meg lett fűszerezve, gondolok itt arra a jelentre, mikor Matrix és Cooke összecsap a hotelszobában ököllel és szövegeléssel egyaránt, s küzdelmüket Cindy a következőkép kommentálja: "Eszméletlen ez a melldöngető kanszöveg." Mit is mondhatnék erre? Zseniális megjegyzés!
A Kommandóban tehát minden olyan összetevő megtalálható, ami a ’80-as évek akciófilmjeire jellemző, s amelyeknek köszönhetően rengetegen szerették annak idején, illetve szeretik most is. Sosem volt több annál, ami, egy igazi bűnös élvezet, mely rendkívül egyszerű módon építkezik, de erőszakos mivolta és az akciózúzdája mellett kellőképp humoros és szórakoztató, úgyhogy egyszeri kikapcsolódásként abszolút ajánlható.
80 Kommandó (1985)
Matrix (Arnold Schwarzenegger) tábornok halálos fegyverré képezte testét, kiválóan ért minden fajta harci technikához, és biztos kézzel kezeli a kommandósok fegyvereit. Miután... több»
Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Bill Paxton, Alyssa Milano, Bill Duke, Dan Hedaya
