:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Érdekesnek indult, majd ellaposodott, kimaradtak fontos(nak) tűnő szakaszok. Nem mehetek részletekbe, túl sok időbe telne. Egy szerepkört és ahhoz fűződő eseményeket emelek ki, amelyek – szerintem – döntő fontosságúak lehetnének. Kleist doktor második házasságának – és feleségének, Marlenének, illetve Christina Platenak – a történetére gondolok. Ő a női főszereplő (az egész sorozat főszereplője természetesen Kleist doktor). Úgy tűnik, a szerző és a rendező bizonyos szerepkör betöltésére "predesztinálta". Ezt egy ismerte szólás-mondással vezetem be: "A jó feleség olyan, mint a hű kutya. Akárhány pasival megy el, mindig visszatér." Christimna Plate enél többet érdemelt volna. De próbáljunk rendet teremteni a káoszban!
A sugalmazott szerepkör a házasságtörés kialakulása, mondhatni evolúciója. Nem feltétlenül kronológiai sorrendben. Marlene, az igazgatónő a helyettesével el nem kendőzhető flörtbe kezd. Miután elfogadja egy kényszerhelyzet megoldásaként a helyettese ajánlatát, hogy motorbiciklijével vigye haza (haza, a Kleist-család házába), a "módszer" kezd megszokottá (de nem banálissá) válni, akkor is, amikor más megoldás a közlekedésre kézenfekvőbb lenne (a megjavított saját kocsijával, vagy a férje járművével). De nem. Másodjára már ő maga kéri a helyettesét, hogy szíveskedjék... Aki szívesen szíveskedik. Közben tegezőviszony alakul ki köztük, amit Marlene (az én fiatal koromban úgy mondtuk, hogy "ágybacsaló" szemezéssel) természetesnek tart. A motor hátsó ülésén úgy lehet balesetmentesen megmaradni száguldás közben, ha a vezető hátához szorosan odasimul, és a derekát ugyanúgy átkarolja. Természetesen. Közben az arcára kiülő elragadtatott mosolygást csaknem extázissá fokozza.
Közben a kisfia otthon sikertelenül várja a mamáját, a férje (dr. Kleist) maga sem tudja, hol keresse. Mi csak azt látjuk, hogy – talán sokadszor – tűnnek el motorostól, a kanyarban. Később (közben nem tudjuk, mi történik, jaj, de rosszindulatú vagyok) már egy tavon csónakáznak, ami nem egyértelműen szolgálati jellegű. Az alkalom kitűnő arra, hogy a helyettes szerelmet valljon. Ezt Marlene ragyogó szemekkel, tiltakozás nélkül veszi tudomásul. A csónakból "nontriviálisan" szállnak ki: a férfi kilép, majd nem a karját, hanem a két nyitott tenyerét nyújtja az igazgatónőnek, aki ujjbegyeivel "támaszkodik" a segítő szándékú ujjbegyekre, ami – természetesen – az ujjak összefonódásához vezet. Ez – szerényebb méretekben – ölelkezésnek is tekinthető, de szilárd támasznak aligha.
A következő említésre érdemes jelenet az osztálytalálkozó buliján figyelhető meg. Marlene és Rainer, a volt osztálytárs az "álompár" fogalomnak megfelelően simul tánc közben egymáshoz. Mindenük tetőtől talpig egybefolyik. Az öreg székely hasonló esetben azt jegyezte meg: "Szép ez a tánc, de miért csinálják állva?". Ezt már dr. Kleist galambepéje sem tudja elviselni. Meg is kapja a magét.
A cselekménysorok alapgondolata exponenciálisan fokozódik abban az epizódban, amikor Marlene elutazik Ausztráliába a balesetet szenvedett fiához. Gregornak a szerző a "rossz szellem" szerepet osztotta ki. Dr. Kleist nem utazhat vele a kb. 14 ezer km-re fekvő földrészre, mert a szerző – ezt meggátolandó – a kisfiuknak, Paulnak az utolsó pillanatban heveny skarlátot "ajándékozott". Így az orvos és apa otthon marad. Azt a rendező elfelejti, hogy a kisfiúnak hosszasabban kellene betegnek lennie a skarláttal, a gyermek már néhány nap múlva vígan hancúrozik a testvérével.
Dr. Kleist mintha sejtené, hogy ennek az utazásnak nem lesz jó vége, de a forgatókönyvbe nem szólhat bele. Gregor hamarosan rendbe jön, majd visszaesik. Telnek a hetek, nem tudni miért. Sok hét után Marlene szól, hogy holnap érkezik. Az érkezése után elszabadul a pokol. Marlene – mint kiderül – villámgyorsan a fia orvosába szeret (mit számít az előző nagy, őrületes szerelem), aki állandóan telefonon nyaggatja, hogy jöjjön már vissza, mert kihűl a helye az ágyban. A nő viaskodik önmagával, nem tud dönteni, a kérdés nyitva marad, hogy visszatér-e (Ausztráliába) vagy nem, és onnan... da capo. A dilemmát dr. Kleist oldja meg, úgy, hogy visszaküldi őt az ausztráliai orvos (Steve) karmaiba, ott majd (ideális körülmény) döntse el, kit szeret jobban. A tervben az is benne van, hogy örökre ott marad. Kap erre négy, azaz 4 hét tanulmányi szabadságot. Mondhatnám, ennyivel meghosszabbodik az ausztráliai "nászútja".
Pontosan 4 hét után visszatér sok bűntudattal és bűnbánón (nem tudni, mivel töltötte ki az ott töltött 2-3 hónapot, azon kívül, hogy ő egyedül érezte magát, de szerencsére Steve ott volt). "Olyan hülye voltam" – mondja az urának. Ezt nem (sem) értem. Mitől volt hülye és mikor? Továbbá: "Úgy vágytam utánatok. Felültem az első gépre..." Az első gépre? Honnan számítva. A szerző és a rendező minket, nézőket, tekint hülyének. Menet közben dr. Kleist is félrelép (egyéjszakás kaland), amit – ha kérik, ha nem – bevall. Nem egyenlítési szándékkal, hiszen az egy éjszaka miért lenne egyenlő az 50-100 ausztráliai éjszakával, habár Marlene már itthon, a Lisával való sétája közben kifejtett gondolataiból ez következik. Ezt sem tudjuk meg.
Kleist barátnőjének lehet igaza: "Azért jött haza, mert az ausztráliai pasija lepattintotta." Én is ezt tekintem valódi oknak. Steve egyszerűen megunta az ajándékba kapott "ragyogó nő" nyavalygását "az ezeregyéjszaka" minden varázsával együtt. De ezt sincs honnan megtudnunk. Következik a "kötelező" happy end, mindenki boldog, Marlene – jövőbe látó tekintettel – megjósolja, hogy Lisa megszületendő gyereke boldog családban fog felnőni. Hogy ezt a megállapítását mire alapozza, nem tudni, mivel a következő – több évvel későbbi – epizód előtt 3 évvel meghal. Autóbalesetben. Ez a szerző és a rendező kivégző osztaga, az "autóbaleset". Minden nemkívánatos személyt (fő- és mellékszereplőt) így tesznek el láb alól.
Bosszankodtam. Ez az eltűnés is érthetetlen. Valamit csak előre kellett volna vetíteni a boldog jövőből. Utánajártam. Christina Plate kilépett a csapatból, visszautasította a folytatást. Szerencsére nem ütötte el semminemű jármű. Elgondolkoztam: nem létezett semmiféle szerződés a filmes céggel? Csak úgy odaszólok. Dehát én nem értek ezekhez a dolgokhoz. Egyszerűen hiányérzetem támadt. Megint átejtettek. Különben Christina Plate ismert német színésznő. Nem csoda, háromszor ment férjhez, a Play Boy-ban is szerepelt címlapon és tucatnyi aktfotón. A fiatalság körében ezért is népszerű lehet. Ő maga 50 felett van, de jól tartja magát. A "Kisvárosi doktorban" csaknem szó szerint önmagát adta. Aztán – talán az aktuális férje sokallta meg – elege lett a sok első, nem első, de nagy stb. szerelmekből. Vagy ki tudja! Vártam valamit ettől a sorozattól, de nem ezt.
Csak nehogy folytassák. Itt a vége. A folytatás katasztófa lenne.